tálca
tálca főnév tálcát, tálcája, (régies) táca
Szilárd anyagból készült, rendsz. keskeny peremű, lapos tál, amelyen tálban, tányérban levő ételt, pohárban v. üvegben levő italt v. egyebet szolgálnak fel, edényt hordanak be v. ki. Kis, nagy, széles, vendéglői tálca. Tálcán hozza be az ételt. A tálcán elrendezi a süteményeket. Tört a pohár, palack, tányér, táca csörgött. (Csokonai Vitéz Mihály) Ültem az elhagyott asztal mögött: Szomorkodtak a félbehagyott étkek… Poharak alján tompa tűz… a torta A halvány tálcán búsan bújt csoportba. (Tóth Árpád) A számolócédula már előtte hevert a tálcán. Mindössze négy frankot tüntetett fel. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Tálcán hoz, kínál, visz vkinek vmit: lehetővé teszi, hogy vki minden utánjárás, fáradság nélkül hozzájuthasson vmihez (pl. jövedelemhez, álláshoz stb.): magától felkínál.
Szóösszetétel(ek): hamutálca.
tálcás.
