talár
talár főnév -t, -ok, -ja
Vmely hivatást jelző hosszú, bő rendsz. fekete palást; nálunk papok, külföldön bírák, ügyvédek, egyetemi tanárok stb. viselik. Bírói, papi talár. Fekete talárban lépett a szószékre. Egy hosszú asztalt látott…, mely mellett fekete talárba öltözött férfiak ültek… Az asztal vörös posztóval volt bevonva. A vörös asztal elnöke egy irattekercset nyújta át a cárnőnek. (Jókai Mór) Délre megjött a pap aranyos talárban. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) Középkori komor talárban trónolt bíránk, a lelkiismeret. (Szabó Lőrinc)
taláros.
