talán
talán határozószó, (kissé bizalmas) tán, (elavult) talám
I. <Állítással, ill tagadással kapcs.>
1. (jelen v. jövő idejű igealakkal v. névszói állítmánnyal) <Jövő vonatkozással, a lehetőségeknek, néha a cselekvés, történés bekövetkezésében való reménykedésnek jelölésére:> lehetséges, hogy…; megeshet, megtörténhet, hogy…; meglehet, hogy…; esetleg. Talán mégis eljön a barátom. Talán fog esni. Talán nem lesz eső. [A halál] enged egy napot vagy egy hetet, talán többet is. (Mikszáth Kálmán) || a. <Jövő vonatkozással, a (nem kívánt) lehetőség jelölésére:> lehetséges, hogy…; meglehet, hogy… esetleg. Talán az élet munkáinkért, Nem fog fizetni semmivel. (Petőfi Sándor) Talán céltalan és meddő felkeresni és analizálni az okokat, amelyeknél fogva a tragikum megrendítő erejével hat ránk a Jókai alkonya. (Mikszáth Kálmán)
2. (rendsz. jelentő, ritk. feltételes módú igealakkal) <Annak jelölésére, hogy a beszélő v. író feltevése szerint némileg valószínű, hogy a cselekvés, történés végbemegy v. végbement, hogy az állapotot, létezést némi valószínűséggel mondja valóságosnak, ill. némi joggal tagadja; néha a bizony szóval nyomósítva:> esetleg. Ki volt sírva a szeme; talán veszekedtek. Talán valami baja történt. (szójárás) Régen volt, talán igaz se(m) volt. A hajnal, az égnek gyönyörű tündére, Nem üle ki másnap az ég küszöbére, Tán bizony beteg lett, ágyba lévén esve, Hogy ki sem pillantva sem reggel, sem este. (Arany János) A szövetséges hadaktól napról napra jött az értesítés, hogy megindultak, a hogy az Alduna mellett várják Átillát [= Attilát]. Talán még nagyobb népsokaság is jelentkezett, mint a nyugoti hadjáratra. (Gárdonyi Géza) Már észre is vették talán, hogy elszökött. (Ady Endre) Talán csak a kezét kellett volna kinyújtani, hogy övé legyen az asszony, akiért im élethalálharcra indul. (Krúdy Gyula) Ha az öreg élne, most tán delegátus lenne. (Krúdy Gyula) Ami valóság volna tán | úgy tekintem mint a felhőket és járok a semmibe után. (Babits Mihály) || a. (mondatszó-ként, a megelőző mondat v. tagmondat tartalmára támaszkodva) A cselédek pajkosan kisasszonynak nevezik [a leányt]. Talán, hogy Emőkének a viselt ruháiban jár. (Gárdonyi Géza)
3. (rendsz. feltételes módú igealakokkal, ritkábban jelen idejű, esetleg múlt idejű igealakkal kapcs) Ha talán: <annak kifejezésére, hogy a feltett esetet, körülményt a beszélő nem tartja ugyan valószínűnek, de lehetőségével számol:> ha megtörténnék, megesnék, hogy…; ha úgy lenne, hogy…; ha esetleg; ha történetesen; ha netalán. Ha talán nem lennék itthon, hagyj üzentet. Ha talán (mégis) eljönnek, annál jobb. Ha talán azt hiszed (v. hinnéd v. hitted), hogy megint rászedhetsz, nagyon tévedsz. Ha talán levesztetted volna, megveheted, mert még kapható.
4. (feltételes módú igealakkal kapcs) <Feltételes alakú, felszólító értelmű gúnyos, méltatlankodó kijelentés színezésére, nyomósító szóként, néha a bizony szóval együtt.> Talán (bizony) idefigyelnél! Talán megmondanád végre!
5. (ritka) <Fenyegetésben, gúnyos nyomósításként.> Hé, nagyurak, jó lesz tán szóbaállni Kaszás népemmel. (Ady Endre)
6. (ritka) <Gúnyos feddésben, szemrehányásban, esetleg bizony szóval nyomósítva.> Talán még nem tartunk ott, hogy így beszélj velem. Talán bizony még táncolnátok is néha. (Krúdy Gyula) A teremburáját, hát férfiak vagyunk tán! (Móricz Zsigmond)
II. <Eldöntendő kérdés színezésére, kül. érzelmi telítettségű mondatokban.>
1. <Kételkedést kifejező eldöntendő kérdés színezésére:> lehetséges, hogy…? Talán beteg voltál? Van talán már valakid? (Mikszáth Kálmán) Vad vágyak vad kalandorának Tart talán? (Ady Endre) Nem, a kis úrhölgy sokkal közvetlenebb teremtés volt, vagy talán Szindbádnak gyengült meg a látása? (Krúdy Gyula) || a. <Tűnődésben, kételkedés és reménység kifejezésére, rendsz. a csak szóval kapcs.> Talán csak gondoskodtak rólunk? Talán csak eljönnek? Azt gondolod bolond fejeddel, hogy én tán meghalok? (Krúdy Gyula)
2. <Gúnyos v. méltatlankodó kérdés nyomósító szavaként.> [A magyar nemes.] Tán a tudománynak éljek? A tudósok mind szegények. (Petőfi Sándor) Ki inti le? – talán a földesúr? – | a juhász vad ebét? (József Attila)
3. <Megütközést, méltatlankodást, felháborodást kifejező kérdés színezésére, nyomosító szóként, kül. olyankor, ha a megszólított nem akar vmit megtenni, vonakodik vmitől, amit (jogosan) elvárnak tőle.> Talán én tegyem meg helyetted?! Talán apád álljon helyt érted?! [Ki vállalja kockázatot?] – Talán én? Óh únalom! van únalom! | Óráimat be fájlalom, Hogy így homályosítod! | Ifjú korom víg hajnalán A felkelő napot talám Örökre elborítod? (Csokonai Vitéz Mihály)
III. (Felszólító v. feltételes módú igealakokkal) <Udvarias felszólításban, ilyen felkérésben, ritkábban tiltó mondatban:> ha úgy tetszik. Tessék talán erre menni. Kohlbrunn úr talán oly jó lenne és őt, a járatlant oda kísérné. (Mikszáth Kálmán) De ne beszéljünk tán ilyen komolyságokat. (Gárdonyi Géza) Méltóztassák talán vigyázni a holmimra. Hogy lába ne keljen. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): netalán.
