találkozó
találkozó melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, aki, ami találkozik vkivel, vmivel. A végtelenben találkozó két egyenes; találkozó érzelmek, nézetek. Az évek múltán találkozó iskolatársak alig ismertek egymásra. Az emberi komiszsággal először találkozó ifjú elkeseredett.
II. főnév -t, -ja
1. <Két v. több személy közt> előre megbeszélt találkozás. Találkozót ad vkinek; találkozóra siet. Nem jött el a találkozóra. A leányka titkon édes óra Jövetén vár szép találkozóra. (Vörösmarty Mihály) A fiatal szerető és az öreg férj egy napon találkozót adtak egymásnak… onnan a férj nem tért vissza. (Jókai Mór)
2. Megrendezett, megszervezett összejövetel. → Érettségi találkozó. A világ ifjúságának nagy találkozóját először Prágában rendezték meg 1946-ban. Lacinak mint szervező tehetségnek az érettségi utáni munkából is kijutott: … őt kérték meg barátjai, hogy majd a tízéves érettségi találkozó idejéről kit-kit levélben értesítsen. (Kosztolányi Dezső) || a. (választékos, sajtónyelvi) Sportmérkőzés. A két ország válogatottjainak találkozója.
Szóösszetétel(ek): béketalálkozó.
találkozói.
