találka
találka főnév ..kát, ..kája
Általában megbeszélt időben és helyen való találkozás; találkozó. Találkája van vkivel, vhol; találkára megy, siet; találkát ad vkinek; elmulasztja a találkát. A forradalmár ifjú hírlapírók nyaranta az intézet környékén adtak találkát. (Krúdy Gyula) || a. (választékos) Szerelmi találkozó; légyott, randevú. Találkára hív, vár vkit. Nem ment el a találkára. Megbeszélték a találkát. Este a legkisebb… Nyerge lány titokban levelet adott át… Tibor kibontotta és elhűlt, mikor látta, hogy Hilda írt, ki másnap reggel már találkát adott, a városon kívül. (Kosztolányi Dezső)
találkás.
