tálal
tálal ige -t, -jon
1. tárgyas <Ételt edényből v. csomagból, papirosból> tálba v. egyéb asztalon levő edénybe tölt, helyez. Húst, levest, tésztát tálal. || a. (tárgy nélkül) Éppen tálal a konyhában. Begyűjti az egész vidékbeli szegényt… Maga méri a bort egy öblös kupával, S a szegény Piroska oly szivesen tálal. (Arany János) Palacsintát sütök. Mindjárt tálalunk. (Gárdonyi Géza) || b. tárgyas <Ilyen módon kitöltött, elhelyezett ételt> a tálon v. egyéb asztali edényben elrendez, körít. Ínycsiklandóan, ízléssel tálalja a sültet.
2. tárgyas (tárgy nélkül is) <Tálban v. egyéb asztali edényben elrendezett ételt> az asztalra helyez. Hideg vacsorát tálalt a férjének. A vacsora tálalva van. Jön az ebéd sorja: csörög tányér, kalán: Ezt a kis haragost megbékíti talán? O dehogy! akármint terítnek, tálalnak: Ő még ara sem néz, elfordul, a falnak. (Arany János)
3. tárgyas (átvitt értelemben) Vmit vkinek a keze ügyébe ad, a rendelkezésre bocsát úgy, hogy azt nyomban, minden további fáradozás nélkül felhasználhatja. A labdát a középcsatár elé tálalja. || a. Ilyen módon közöl vkivel vmit. Az egész ügyet eléje tálalták, hogy ő döntsön benne.
4. tárgyas (átvitt értelemben) Vhogyan elrendezett, vmilyen hatást kereső formában, módon közöl, előad vmit. Úti élményeit élvezetesen tálalta hallgatóságának. Ügyesen tálalta a határidőt meghosszabbító javaslatot. A rendezés gazdag kiállításban tálalta a darabot. Bach… Rückblickjében civilizátori [= civilizációt terjesztő] eredményeit tálalta világ elé. (Madách Imre)
Igekötős igék: betálal; előtálal; feltálal; kitálal.
tálalható; tálalt; tálaltat.
