tákol
tákol tárgyas ige -t, -jon
1. Felületesen, nagyjából, ideiglenes jelleggel készít vmit; hevenyész, eszkábál. Ócska deszkából kunyhót tákol. Hulladékból szánkót tákolt a gyereknek.
2. (ritka) Foltoz, összetold vmit. Ha te bőrt tákolni nem tudsz, én se hurkát tölteni. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. (tájszó) Tataroz vmit.
Igekötős igék: összetákol.
tákolás; tákoló; tákolt.
