tájék
tájék főnév -ot, -a
1. Vmely megnevezett helyhez, földrajzi egységhez tartozó, a körül található, nagyságában meg nem határozott terület, vidék; táj. A Bakony tájéka. Elértek a Kunság tájékára. Egyforma tanyák, akácosok, apró falvak jellemezték a szigetközi tájékot. Az elfogott Szén Antalnak egy levelet külde a testvére Károly a Balaton tájékáról. (Kazinczy Ferenc) A Keszthelyi partnak evez ladikom, mosolyognak előmbe A szeretett tájék öblei s árbocai. (Berzsenyi Dániel) Dühös sietséggel érték el a budai romváros tájékát. (Herczeg Ferenc) || a. Vkinek, vminek tájéka: környéke, helye. Még a házuk tájékán sem volt. Még a faluja tájékjára sem megy. Elkerüli a vállalat központjának még a tájékát is. Félesztendő óta nem volt tájékára az egyetemnek. (Jókai Mór) Néhány perc múlván… káromkodások hangzottak a víztartó tájékán. (Gárdonyi Géza) || b. Vmely szerv, testrész helye, ill. közeli környéke. A szív tájékán szaggatásokat érez. A szeme tájékán sérült meg. Ariel… rózsa pamaccsal dörgölte elalélt szíve tájékát. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. (régies) Vmely közelebbről meg nem határozott tájnak akkora része, amennyit a szemlélő egyszerre áttekinthet. Dombos, szép tájék. A Jánoshegy erdős tájékát legjobban a kilátóból élveztük. A festői tájékkal nem tudott betelni. Esett az eső. Csak este húzódtak szét a fellegek, amikor a fogas őszi szél végigsülvöltött a tájékon. (Gárdonyi Géza)
tájéki; téjékú.
