tágulás
tágulás főnév -t, -ok, -a
Általában a tágul (főként 1–5) igével kifejezett folyamat, állapot-, ill. helyzetváltozás; az a tény, hogy vmi tágul.
1. Vminek tággá, tágabbá, bővebbé válása. A cipő, a csizma, a kesztyű tágulása. Mindenki együtt dalolt a legénnyel. Mint a templomba; jól esett a tüdőnek a tágulás. (Móricz Zsigmond) || a. Vmely szorító eszköznek, kötésnek lazábbá, tágabbá válása; lazulás. A gumi, a heveder, a kötél tágulása. Érezte kezén a kötelék tágulását.
2. (fizika) Vmely anyag térfogatának megnagyobbodása. Három kiterjedésű, hosszirányú tágulás; a testek tágulása hő hatására. A higany hő okozta tágulásán alapulnak a higanyos hőmérők. || a. (fizika) Ennek eredménye: az a mérték, nagyság, amennyivel vmi tágul(t). 20 cm-es tágulás; a tágulás ellensúlyozása.
3. (orvostudomány) Vmely üreges szerv rendellenes (meg)növekedése, (meg)nagyobbodása. Az erek, a gyomor, a méh tágulása.
4. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Szorítástól, szorongatott helyzetből való (meg)szabadulás, menekülés. [Árboc] Még egyszer hajtja lovát, s keseredve szorítván A lányt melléhez legutósó harca elől fut. Mindinkább közelít a zaj. Már méri fejéhez A kardot László. Még jókor visszacsap Árboc… Ekkor tágulást lelvén a lányka, öléből Földre szökik szaporán. (Vörösmarty Mihály) || a. (átvitt értelemben, régies, költői) Tér, lehetőség. Én most eltávozék, hogy tágulást adjak gondolkodásidnak. (Csokonai Vitéz Mihály) || b. (átvitt értelemben) Kitágulás (2). Ismeretkörének tágulása.
5. (átvitt értelemben, ritka, tájszó) Szünet, pihenés. Jó volna egy kis tágulás, délidő van. || a. (átvitt értelemben, ritka, tájszó) Enyhülés, könnyebbülés. A fájdalom tágulása. Van egy kis tágulása a szívednek?
6. (átvitt értelemben, ritka, tájszó) Az idő(járás) enyhülése, melegebbé válása. Az idő tágulása február végén kezdődött.
Szóösszetétel(ek): 1. tágulásfelvétel; táguláskiegyenlítés; tágulásmérő; 2. értágulás; gyomortágulás; szívtágulás; tüdőtágulás; visszértágulás.
tágulási.
