tágul
tágul tárgyatlan ige -t, -jon
1. <Rugalmas, nem merev üreges tárgy, test, testrész vmely belső nyomás hatására> térfogatában, befogadó képességében növekedik, bővebb, tágabb lesz. Tágul a cipő, a csizma, a kesztyű; tágul a gyomra; tágula melle v. (választékos) a keble: nagyot lélegzik <kül. örömében v. a felszabadulás, a megkönnyebbülés érzésének hatására>; tágul a tüdeje a friss levegőtől. Ettől az orvosságtól tágulnak az erek. Tágult a mellem, mint a börtönéből kiszabadult rabé, mikor teste-lelke fürdik az égi nap sugaraiban. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben) Tágul a szíve: a) (régies) vmely szorongó érzéstől megszabadulva megkönnyebbül; b) (ritka, költői) többet tud érzelmi világába befogadni. Szivem tágúla, vagy tán a világ Kisebbedett? azt nem tudom, de érzém, Hogy kebelemben hézag támadott. (Petőfi Sándor)
2. <Nyílás vmely ok hatására> szélesebb, tágasabb lesz. Orrcimpái tágulnak; szeme karikára, kerekre tágul; tágul a szembogara, a pupillája. A szeme karikára tágult. Néz még hosszabban, mint ahogy az utcára nézett. (Gárdonyi Géza) A férj orrcimpái tágulnak, mozognak, jeléül annak, hogy egy kis izgalom azért elöntötte. (Nagy Lajos) || a. <Út, utca, folyosó, folyómeder, völgy v. csőszerű tárgy bizonyos irányban haladva, ill. bizonyos irányból nézve, egy szakaszán> fokozatosan tágabb, szélesebb, bővebb lesz. A kanyarodónál tágul az utca. Lefelé tágul a völgy. Erre tágult az út… (Vas Gereben) || b. (átvitt értelemben) Fokozatosan nagyobb, szélesebb, átfogóbb lesz; szélesedik, kiterjed. Tágul a látóköre, a tudása. Vevőköre egyre tágul. Emelkedett a repülőgép, tágult a látóhatár. Mindenfelé tágult a láthatár, úgy a szellemi, mint a physicai világban. (Arany János) Mint lírai költőnek nemcsak látköre tágul… (Gyulai Pál)
3. (fizika) <Vmely anyag, gyak. hő hatására> térfogatában növekedik. A higany melegítve tágul. Melegben tágulnak a testek. || a. (átvitt értelemben) Az őszi este végtelenbe tágul. (Juhász Gyula)
4. <Vmit átfogó, szorító, tartó eszköz, tárgy, testrész> tartó erejében csökken, enged, rendsz. úgy, hogy vmiképpen megnyúlik. Tágul a heveder, a kötelék, az öv. A nyakára kulcsolódó ujjak tágulni kezdtek. Mindjár’ a sokaság habzó öve tágult, Egy-egy lovag is már tanyahelyre száguld. (Arany János) Ahol a szél nagyon nekifekszik a víznek, és a parthoz nyomja, ott mintha tágulna a töltés. (Tömörkény István) || a. <Szorítás> erejében csökken, enged. Tágul a szorítás a nyakán. || b. <Izom> meglazulva feszességéből enged; tevékenysége, szerepe csökken. A megerőltető munkától tágulnak az egyoldalúan igénybe vett izmok. Nem birá az olasz kardját megtartani, Recsegve-ropogva tágultak inai. (Arany János)
5. <Két v. több összeszerelt rész> meglazulva egymástól kissé eltávolodik. Tágulnak a csapok, a csavarok, az eresztékek, a fékpofák, a kapcsok.
6. (átvitt értelemben, régies) <Fájdalom, gond> csökken, kevesebb lesz, enyhül. Tágul szívében a bánat. Hullass könyűket: ha kifakadhat, tágúl a fájdalom. (Csokonai Vitéz Mihály) Egyideig az Akadémia foglalta el… gondjaimat. A szünnapok beálltával ezek is tágultak. (Arany János)
7. (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) Erkölcsi tekintetben lazul, szigorúságából enged. Tágul a fegyelem.
8. (átvitt értelemben, tájszó) Tágul az idő: enyhül, melegedik, tavaszodik.
9. (népies, kissé bizalmas) (rendsz. tagadó alakban) Távolabbra megy, távozik. Nem tágul az ellenséges csapat. A vendégek nem akarnak tágulni. Senki száz lépésnél tovább ne táguljon a társaitól, nehogy elvágódjék. (Gárdonyi Géza) || a. (ritka) Hátrál (1). Tágul már az ellenség, most utána, hajrá! Nem tágult senki elől sohasem. || b. (népies, rosszalló) <Főleg felszólításban:> kotródik, takarodik vhonnan; elhordja magát. Tágulj előlem; tágulj innen! Tágulj a házamtól! Undok szegénység! most hát végre tágúlsz. (Vörösmarty Mihály) Rendőrt kiáltok, Ha nem tágúl. (Madách Imre)
Igekötős igék: eltágul; kitágul; megtágul; széjjeltágul; széttágul.
táguló; tágult.
