tagos
tagos melléknév -an, -abb
1. (népies) Jól fejlett testű, erős, izmos végtagú, tagbaszakadt <személy>. Amolyan markos, tagos fickó volt. Ilyen munkához a legtagosabb embereket kell kiválasztani. Jámbornak látom a legényt. Izmos, tagos, dologra való. (Gárdonyi Géza)
2. Több külön részből álló, tagokra (6), vágásokra osztott. Tagoserdő, föld. || a. (régies, hivatalos) Földbirtok tagosításával kapcsolatos, arra vonatkozó. Tagos osztály: birtok több darabra való osztása; tagos per: a birtok arányos elosztásával kapcs. p.
3. (ékszerészet, műszaki nyelv) Több részből álló. A talaj öntözésekor tagos csöveket használnak. Az ötvös tagos karkötőt készített. Tagos kazánt állítanak fel.
