tagolt
tagolt melléknév -an, -abb
1. Általában olyan <tárgy, képződmény, felület>, amelyen jól megkülönböztethető részek vannak, amely tagolva van.
2. <Vmely szempont (értelem, hangsúly, ritmus) szerint> jól megkülönböztethető elemekből álló alkotórészeire bontható. Tagolt beszéd, szó, verssor. Ezt régen kívántam – mondotta, lassan tagolt és hangsúlyozott szavakkal. (Gárdonyi Géza)
3. (nyelvtudomány) Tagolt hang: normális beszédhang, artikulált h. <pl. a nevetés v. a sírás hangjaival, ill. az állatok hangjával ellentétben>.
4. (nyelvtudomány) Tagolt mondat: olyan egymáshoz viszonyított szavakból szerkesztett m, amely alanyból és állítmányból áll, ill. alanyi és állítmányi részre tagolódik.
5. (földrajz) <Néhány állandósult szókapcsolatban:> Tagolt part(vonal): öblökkel, félszigetekkel megtört, szaggatott part(vonal); tagolt felszín, táj: kiemelkedésekkel, mélyedésekkel változatos f., t. A Dunántúl tájai erősen tagoltak. Görögország partvonala sűrűn tagolt.
6. (építészet) Bemélyedésekkel, kiugrókkal, ablakokkal, oszlopokkal stb.-vel változatossá tett <épület, fal>. Szemtől szembe szűk, ritka ablakoktól tagolt… óriási falak négy torony közé szorítva. (Kuncz Aladár)
7. (csak módhatározóval) Olyan <tudományos v. művészeti alkotás>, amelyben a részek arányosítása, szerkezeti elosztása vmely módon történt. Helyesen, jól, rosszul tagolt mű.
