tagol

Teljes szövegű keresés

tagol tárgyas ige -t, -jon; -ni v. (költői) taglani
1. <Nagyobb egységet> alkotórészekre oszt, bont. Tanulmányát több fejezetre tagolta.  Összerogyott a ló. Most a garaboncok [= az áldozati állatot boncoló papok] – Mint keselyü had gyül taglani uj koncot – Bőrét lefeszíték. (Arany János)
2. <Rendsz. beszédbeli megnyilatkozást> természetes v. ilyennek érzett alkotóelemeire bont. Tagolja a beszédet, a szavakat, a verset. Hogyan lehet tagolni az összetett mondatot? || a. Lassan, vontatottan mond vmit.  Hát nem szeret… nem szeret? – tagolá bánatosan. (Mikszáth Kálmán) S fenn a csöndes szobron űlve, az a Holló egyedül e | szót tagolta. (Tóth ÁrpádPoe-fordítás)
3. (rendsz. módhatározóval) (ritka) (Vhogyan) tagol vmit: vmely írásművet, ritk, művészi alkotást úgy szerkeszt meg, hogy alkotórészei jól megkülönböztethetők legyenek, de egyszersmind természetesen kapcsolódjanak egymáshoz. (Jól, szerencsésen) tagolja mondanivalóját. Rosszul tagolta beszédét.
Igekötős igék: eltagol; feltagol; széjjeltagol; széttagol.
tagolás; tagolható; tagoló; tagoltat.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT