tagló

Teljes szövegű keresés

tagló főnév -t, -ja
1. Hosszú fanyélre erősített súlyos fejsze, amelynek hosszú éle s bunkóban v. hegyben végződő foka van. Csákányos, szeges tagló. A mészáros taglóval üti homlokon a vágómarhát.  Ám Detre hős, mint egy bika, Ha taglót érez homloka. Megrendül a csapás miatt. (Arany János) Csak ültem ott kábultan…, mintha taglóval ütöttek volna fejbe. (Gárdonyi Géza) Pista… úgy megtántorodott, mintha a mészáros taglóval vágja a bikát. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, ritka, tréfás) Most jön a taglóval: most készül valami kellemetlen, meghökkentő, megsemmisítő érvvel, kijelentéssel, közléssel.
2. (irodalmi nyelvben, elavult) Hosszú nyelű csatabárd, dárdaheggyel v. horoggal a foka helyén.  Konstantinápolynak ment Botond keletre, | S szörnyü taglójával kapuját betörte. (Petőfi Sándor) Kardja kiakasztva, rettenetes taglója jobb kezében. (Eötvös Károly)
taglós.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT