tágít
tágít ige -ott, -son; -ani (-ni)
1. tárgyas Tággá v. tágabbá, bővebbé, szélesebbé, nagyobbá tesz. Van olyan orvosság, amely a vérereket tágítja. A lyukat megfelelő nagyságúra tágította. || a. (átvitt értelemben) Nem akarok ingerültséget nevelni, nem tágítani a gyűlöletes szakadást. (Kossuth Lajos) || b. tárgyas (átvitt értelemben) <Tapasztalatot, ismeretet, tudást, lehetőséget> szélesebb körűvé tesz, gazdagít, gyarapít. Tágítja ismereteit. Tágította látókörét, tudását. Ki szűkebb körét tágítni kívánja, fölkelti irígyeit. (Vas Gereben)
2. tárgyas <Szorosan v. feszesen álló tárgyat> lazít. Tágítja a kötést, a nadrágszíjat, az övet. Hiába változtatom, pengetem és tágítom a húrokat. (Csokonai Vitéz Mihály) A vendég előre jó, ha szíjat tágít, Hogy mind bevehesse gyomra drágaságit. (Jókai Mór) || a. (tárgy nélkül) Tágít vmin; tágít egyet a nadrágszíján. || b. (tárgy nélkül) (átvitt értelemben, tájszó, irodalmi nyelvben, régies) Enyhít, könnyít, segít vkin, vmin. Van ám olyan törvény is, amely amannak szoros igazságán tágíthat – az emberiség törvénye. (Csokonai Vitéz Mihály) Nem is történt nevezetes baj, melyen, ha jelen volt, ne tágított volna. (Vörösmarty Mihály)
3. tárgyatlan (rendsz. tagadó alakban) (átvitt értelemben) <Ellenfele v. a nehéz feladat elől> meghátrálva visszavonul: enged vmiben. Akármennyit beszéltem neki, nem tágított. Nem tágít a népség, egymást töri, tolja. (Arany János) Nem tágíthatok, ha egy gentleman fogadást veszt, be kell váltani. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) Nem tágít vki, vmi mellől v. <elvont főnév mellett:> vmitől, (régies) vkitől, vmitől (ha nem elvont főnév): vki vmi mellett szívósan kitart, nem távozik el tőle. Nem tágít az igazságtól. Egy percre sem tágított mellőle. A tömeg egész reggelig nem tágított az ostromlott kaszárnyától. (Jókai Mór)
Igekötős igék: kitágít; megtágít.
tágítás; tágítgat; tágítható; tágító; tágított; tágíttat.
