tág
tág melléknév -an, -abb
1. Nem eléggé feszes v. szoros; laza. Tág a csavar; tágak a daráló hengerei; tág a hurok, a húr; tág a kötél; tág a kötés a seben; tágra ereszti a gyeplőt: a) a lovakat tetszésük szerint engedi menni, futni; b) (átvitt értelemben) önmaga szenvedélyeivel, vágyaival, mások lazaságával szemben v. nevelői módszereiben túlságosan engedékeny. Oh! ne bántsd a költőt, ha lombok alá fut,… Az ideg, mely lantján most tágan lecsügged, Fel birá ajazni [= ajzani] a hős büszke ívét! (Arany János–Moore-fordítás)
2. Széles v. a szokásosnál szélesebb, nagyobb. Tág kapu, rés. || a. (régies, irodalmi nyelvben) <Állandósult szókapcsolatokban:> Tág torokkal (kiált): nagyon hangosan, teljes erejéből (k.); tágra nyitja a kapuit v. tág kaput nyit vminek: a) egészen kinyitja a k-t; b) (átvitt értelemben) nagy lehetőset nyújt, nagy érvényesülést enged; tágra → nyílik a szeme; tágra → nyílt szemmel; tágra nyitott szemmel. Az aggodalmaknak… tág kaput nyitott. (Kemény Zsigmond) Elkezdte őt tág torokkal szidni, káromolni. (Jókai Mór) Akkor sem ismerték náluk a költőt, | futó szegény vad, elbújt reszketeg, | görcsös szókat gyalulva gyúlt szemekkel, | tág pupillával nézte az eget. (Kosztolányi Dezső) Egészen tágra, kerekre nyitotta a szemét. (Móricz Zsigmond)
3. <Kül. állítmányi használatban és állandósult szókapcsolatokban.> Minden irányban messze kiterjedő, nagy terjedelmű. Tág tér nyílik vmire: gazdag lehetőség ny. vmire; elég tág a világ: a) vetélytársak is el- és megférhetnek benne; b) találhatunk benne alkalmat, érvényesülést, lehetőséget, munkát; (régies) amerre tág a világ: amerre szabadulni lehet, ahol vmire lehetőség van. Elég tág az udvar, játsszatok ott! A dombról tágabb a látóhatár. A lova vékonyába vágta a kengyelvasát, s nyargalt, amerre tág volt előtte a világ. (Jókai Mór) Mintha egy tág és szép tájat valami iszonyú köd és sötétség fogott volna el. (Babits Mihály)
4. Nagy befogadó képességű, térfogatú. Tág csarnok, terem, üreg. Túr földet és gödröt kapar, Legyen a sír elég tág. (Reviczky Gyula) || a. (népies) Bő, nagy <ruhadarab>. Tág ez a cipő, könnyen le is rúghatom. Ebben a tág ruhában úgy félek lépni, azt gondolom, kiesem belőle. (Vas Gereben) Kitárt karokkal átölelte, tág palástjával többször betakarta. (Jókai Mór)
5. (átvitt értelemben) Túlságosan elnéző, engedékeny, szabálytalanságot is megengedő. Tág lelkiismeret: olyan l., amellyel minden felelőtlen, kifogásolható cselekedet összefér. Tudtam bánni a nőkkel, elég tág lelkiismeretem volt. (Reviczky Gyula) Kereskedő soha meg nem élhet, ha lelkiismerete van. Már olyan lelkiismerete, ami a kishivatalnokra kötelező. Tágabbnak kell lenni az ő lelkiismeretének, különben nem tudja behozni… az őt ért veszteségeket. (Móricz Zsigmond)
6. (átvitt értelemben) Olyan <fogalom>, amelynek kevés a tartalma és nagy a köre. Tágabb értelemben: általánosabb, egyetemesebb vonatkozásban. || a. (átvitt értelemben) Sok mindenre kiterjedő, széles, körű <ismeret>. Tág ismeretei vannak. || b. (átvitt értelemben, rosszalló) Kevés ismertető jegyet tartalmazó, ennélfogva határozatlan, nem szabatos <meghatározás, szóhasználat>. Nagyon tág meghatározás. Az értelmezés így nagyon tág. Ott kezdem… fejtegetésemet, midőn a már társaságos ember tagzatos [= tagolt] hangokon… kezde beszélni. Akkor minden szava… tág értelmű volt. (Vörösmarty Mihály) Ti ünnep utánra ígérkeztek, e bizonytalan terminus kissé tág magyarázatú. (Arany János)
