szükségtelen
szükségtelen [e-e] melléknév és határozószó
I. melléknév -ül, -ebb [e]
1. Olyan <tárgy>, amelyre nincs szükség; semmire sem használható, fölösleges. Szükségtelen lim-lom. Szükségtelenné vált.
2. Olyan <dolog>, amelyet nem okvetlenül szükséges megcsinálni, megtenni vmely cél elérésére; mellőzhető, elkerülhető, fölösleges. Szükségtelen fáradság, költség, munka. Szükségtelen mondanom, hogy… A chorus betéteket, áriákat énekel, melyek drámai szempontból szükségtelenek. (Péterfy Jenő)
II. határozószó (ritka, régies) Szükségtelenül. Minthogy a keresztnév itt szokatlan helyt áll, és ha csak egy Kazinczy volt fogva, szükségtelen, gyanú támada bennem, hogy itt két Kazinczynak kell fogva lenni. (Kazinczy Ferenc)
szükségtelenség.
