szop
szop tárgyas ige -tam, -ott, -jon
1. <Csecsemő, ill. emlősállat kicsinye anyjának, ill. az anyaállatnak az emlőjét> ajkával, szájával körülfogva szívja. Anyját szopja: anyja emlőjét szopja. A gyerek sokáig szopta anyja emlőjét. [A pandúr] három esztendeig szopta … az anyját, szörnyű kemény keze volt. (Mikszáth Kálmán) || a. <Vmely tárgyat, testrészt v. rajta egy részt> ajkával körülfogva szívogat, nyelvével érintget. Szopja a cuclit. Ez a gyerek mindent a szájába vesz, és mindent szop, ami a keze ügyébe kerül. Az öreg csecsemő mohósággal cuclizta szivarját, szopta nyáltól csillogó végét. (Kosztolányi Dezső) Kisgyerekek is vannak. Egyik megfogja a másik kezét; a harmadik az ujját szopja, és így nézik a látványosságot. (Gelléri Andor Endre)
2. <Vmely folyadékot, nedvet> összecsucsorított ajakkal szív, szívogat. Szörpöt, tejet szop az üvegből. Szopja a vért az ujjából. Ambróziát szopott az isteneknél. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. (átvitt értelemben) Az anyja tejével v. az anyatejjel v. az anyja emlőjéből szopott (magába) vmit: vele született képessége van rá, ill. már kora gyermekségében elsajátította. [Anyja] tejével magába … szopta azt a végtelen becsületességet. (Vas Gereben) Hordja el a manó ezt a barbár nyelvet; ki tanulhatja meg, ha nem az anyja emlőjéből szopta? (Gárdonyi Géza)
3. (ritka) <Vmely édes, kellemes ízű anyagot szájába véve> nyelvével érintget, hogy elolvassza. Szopja a cukrot.
Szólás(ok): ld. kisujj, sárkánytej, ujj.
Igekötős igék: beszop; elszop; kiszop; leszop; megszop.
szopható; szopott.
