szólít
szólít tárgyas ige -ott, -son; -ani (-ni)
1. (kissé választékos) Szólít vkit: szól vkinek, hogy jöjjön; hív. A tárgyalóterembe, az ülésterembe szólít vkit; (vallásügy) az Isten, az Úr magához szólít vkit: vki meghal. A tanár a tábla elé szólítja a diákokat. Akkor menj csak be, ha szólítanak. Engem szólítnak útra, kéjre Titokzatos hivó szavak. (Ady Endre) Szólították … a harangozót, de az vállvonogatással felelt a sekrestyeajtóból. (Móra Ferenc) || a. (választékos) <Csak állandósult szókapcsolatokban, a mellette határozóként álló főnévvel együtt:> mozgósít. Fegyverbe szólít, hadba, harcba szólít; → zászlók alá szólít.
2. Vminek szólít vkit: amikor beszél hozzá, a közöttük levő viszonynak vmely társadalmilag kialakult megszólítással (név, cím, rang stb.) él. Doktor úrnak, bajtársnak, elvtársnak szólít vkit; → te-nek szólít vkit. Mária a neve, és Micinek szólítják. Ki szólítja őt Jankónak, te-nek magyarul? … (Mikszáth Kálmán) || a. Nevén v. (régies) nevéről szólít vkit: vkihez úgy szól, hogy kimondja a nevét is. A király egy székre a beteg mellé ül És föléhajolva szólítja nevérül. (Arany János) Név szerint ismerte az egész várost, és anyámat is mindjárt nevén szálította. (Móra Ferenc) || b. (ritka, költői) Vkit vhogyan szólít: vkivel vmilyen módon beszélgetni kezd; megszólít. Egész uton – haza felé – Azon gondolkodám: Miként fogom szólítani Rég nem látott anyám? | Mit mondok majd először is Kedvest, szépet neki? (Petőfi Sándor)
3. (ritka, költői) Szólít vkit, vmit: szól hozzá. Én vagyok a király … nem, aki megbántott – | Én, Lajos, szólítlak, régi jó barátod. (Arany János)
Igekötős igék: átszólít; beszólít; elszólít; előszólít; felszólít; hazaszólít; ideszólít; kiszólít; leszólít; megszólít; odaszólít; visszaszólít.
szólítás; szólítgat; szólítható; szólító; szólított; szólíttat.
