szív [1]
szív [1] ige -tam, -ott, -jon, (kissé népies, régies) szí -tt
1. tárgyas <Ember, állat levegőt, gázt, levegőben lebegő anyagot> orrán v. száján át belehel. Füstöt, port, jó levegőt szív; egy → levegőt szív vkivel. Kimegy friss levegőt szívni. Jer, … a csendes tenger friss szellőit ismét szívni. (Csokonai Vitéz Mihály) Mélyen tüdejébe szívta a rossz kőszénfüst savanykás szagát. (Kosztolányi Dezső) Homlokára jeges borogatást tett, és kiment a szobából, hogy levegőt szívjon. (Karinthy Frigyes) Egészséges, még jó paraszttüdővel | szívják, rágják a port, szénaszagot. (József Attila)
2. tárgyas (tárgy nélkül is) <Ember, állat, némely gép, folyadékot v. apró részecskékből álló anyagot> odatapasztott szájával v. odaillesztett eszközzel, ritkított levegőjű v. légüres teret előidézve, kifolyat, kiszivárogtat v. apránként kivesz vhonnan v. így vhova juttat. A növény nedveit szívja; vkinek a → vérét szívja; vkinek a → zsírját szívja. Lopóval bort szív a hordóból. A méh mézet szív a virágból. A szivattyú elromlott, nem szív. A gabonát gépek szívják az őrlő szerkezetbe. || a. (tárgy nélkül is) (ritka, kissé választékos) <Tejet> szopik. Az → anyatejjel szívott magába vmit. Ma jól szívott a kicsike. || b. tárgyas (bizalmas) <Szeszes italt> iszik. Ha szíhatok borocskát, A gondjaim csucsúlnak [= nyugosznak]. (Csokonai Vitéz Mihály) A leány lassan szürcsölve szívja a pezsgőt s nem szól. (Justh Zsigmond) || c. tárgyas (átvitt értelemben, kissé választékos) Magába v. (tréfás) a begyébe szív: <megnyilatkozást, erőt, szellemi hatást> mohón, könnyen magába fogad. Jó erkölcsöt, tudást szív magába. Idegen hatásokat szívott magába. Az a pulya … füleit hegyezve szítta begyébe minden szavamat. (Jókai Mór) Pihent a gazda, erőt szítt magába. (Justh Zsigmond)
3. tárgyas <Dohányárut, dohányzásra haszn. eszközt> meggyújtva szájába tesz, és a belőle jövő füstöt beleheli. Cigarettát, pipát, szivart szív. Ma tíz cigarettát szívott. A szivart keményen szívja a szopókában. (Tömörkény István) Nikotinmentes cigarettákat szív | hosszú szipkából, hetvenet naponta. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas <Dohányt, esetleg kábítószert> ilyen v. hasonló célra egyszer v. rendszeresen használ. → Ópiumot szív. Milyen dohányt szívsz? Szívtam ópiumot Kínában, és szívtam Mandzsúriában hasist. (Karinthy Frigyes) || b. (tárgy nélkül) (bizalmas) Dohányzik. Ma nem szívok.
4. Szívja vmijét: <rendsz. fájdalom, bosszúság miatt> ajkát és nyelvét fogához, ínyéhez v. a másik ajkához szorosan hozzátapasztva, kiszívja a köztük levő levegőt. Szívja a fogát: (átvitt értelemben is) tehetetlenül, kárvallottan bosszankodik; szívja az alsó ajkát, az ínyét. Az urak dörmögtek, és a fagukat szítták. (Jókai Mór) Erzsi az ínyét szítta, mert ráharapott a fájós fogára. (Babits Mihály)
5. tárgyas Szájával ritkított levegőjű v. légüres teret előidézve, ajkához tapaszt vmit, gyak. azért, hogy tartalmát kiszívja, eltávolítsa, magába vegye. Szívja a sebét; a csecsemő szívja a cuclisüveget. || a. tárgyas (régies, költői) <Ajkát> csók közben hosszan, szorosan vkinek a szájához tapasztja. Csókolj, csókolj … senki sem lát … Szíjad, szíjad ajkamat! (Petőfi Sándor) Gyorsan csókolóztak. A szájak nem akartak elszakadni. Szívták egymást görcsösem …, és aztán megdagadva, jóllakottan hullottak le egymásról, mint a nadályok, melyek teleitták egymást vérrel. (Kosztolányi Dezső)
6. tárgyas Magába szív: <lyukacsos anyag, növény vmely folyadékot> lassan, apránként magába vesz. A föld magába szívja az esőt. A szivacs sok folyadékot szív magába.
7. tárgyas (ritka) Magához szív: <anyag vmely más anyagot, tárgyat> erővel magához, von, vonz. A mágnes az acélt magához szívja.
8. tárgyas (ritka) Vmilyenre szív: <a nap vmely színes anyagot> tartós sugárzásával fakó színűvé tesz. Meztelen, izmos lábszárai barnavörösek, a pihéket, amik rajta nőttek, lenfehérre szívta a nap. (Tömörkény István)
Szólás(ok): ld. mell.
Igekötős igék: átszív; beszív; elszív; felszív; kiszív; leszív; megszív; teleszív; végigszív; visszaszív.
szívat; szívható; szívogat; szívott.
