szervezet
szervezet [e-e-e v. ë-e-e] főnév -et, -e [ë, e]
Általában egymással szervesen (3) összefüggő, összhangban levő, együttműködésre képes részek rendezett összessége.
1. Állati, ill. növényi szerveknek (1) egy egyedet alkotó összessége; élő test, élőlény. Állati, élő, élősdi, emberi, felbomló, növényi szervezet. A méreg felszívódik a szervezetbe. || a. Az ember testének felépítése, életműködésének erőbeli állapota; alkat. Erős, érzékeny, gyenge, kényes szervezet; a szervezet ellenállóképessége megnő, csökken; szervezete erősödik, legyengül; vmi → áthangolja a szervezetet. Az ital tönkretette szervezetét. Átkoplalta a napot, mert nagyobb dorbézolások után így hozta rendbe a szervezetét. (Krúdy Gyula)
2. Vmely társadalmi réteg, osztály, állam érdekeit, ill. vmely meghatározott célt szolgáló szervezett (2) csoport, egyesülés, intézmény. Érdekvédelmi, forradalmi, földalatti, ifjúsági, katonai, legális, oktatási, társadalmiszervezet. || a. Ennek része, szerve (3). Helyi, kerületi, központi szervezet; a párt szervezetei.
3. (közgazdaságtan, politika, történettudomány) Vmely társadalom, emberi társulás v. társadalmi folyamat belső felépítése, rendszere, tagozódása. Nemzetségi, törzsi szervezet; az egyesület, a hatalom, a párt szervezete; a munka hűbéri, kapitalista, szocialista szervezete.
4. (elavult) Szerkezet (4). Mostani drámáink szervezete … a typusoknak kedvez. (Kemény Zsigmond) || a. (elavult) Alkotmány (1). E két javítást, mellyel hibás polgári szervezetünkön segítenek, nagy bölcseséggel… egyesítik. (Eötvös József)
Szóösszetétel(ek): alapszervezet; államszervezet; csúcsszervezet; egységszervezet; erőszakszervezet; hitelszervezet; hivatásszervezet; kémszervezet; munkásszervezet; nemzetségszervezet; pártszervezet; rétegszervezet; szakszervezet; társadalomszervezet; tömegszervezet; világszervezet.
szervezetű.
