szerv
szerv [e v. ë] főnév -et, -e [e, e]
1. (biológia) Állat, növény szervezetének az a meghatározott felépítésű alkotórésze, amely vmely megszabott működést fejt ki. Belső, külső szerv; → légzési szerv; az ember → nemesebb szervei; növényi szervek; az állat, növény szervei; a látás, a szaglás szerve. A tüdő a légzés szerve. A szerveket is szövetek alkotják. Csak vakbelét vette ki, előre, | ezenkívül néhány haszontalan, | fölösleges szervét. (Kosztolányi Dezső) Azóta… nem voltam beteg, lázat nem éreztem, s semmi szervemnek semmi baja nem volt. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Vminek a szerve: érvényesülésének eszköze. A tanács a nép hatalmának szerve.
3. (átvitt értelemben) Az állami, a gazdasági v. a társadalmi életnek vmely országos jelentőségű v. szélesebb hatáskörű intézménye. Állambiztonsági, államvédelmi, egészségügyi, eladási, érdekképviseleti, gazdasági, hatósági, helyi önkormányzati, társadalmi, vagyonkezelő szerv(ek). A népi demokrácia az államhatalom szerveiben a törvényhozó és a végrehajtó hatalmat egyesíti. Miska fölháborodott az igazságszolgáltatás szerveinek ilyen ostoba gyanúsításán. (Babits Mihály) A közbiztonság szervein, a pandúrság, zsandárság, városi rendőrségek összes karhatalmán túl a katonai erő is rendelkezésre áll. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): 1. szervcsökevény; 2. alapszerv; beszédszerv; beszélőszerv; emésztőszerv; érzékszerv; fedőszerv; fiókszerv; hallószerv; ivarszerv; kormányszerv; látószerv; légzőszerv; lélegzőszerv; nemzőszerv; pártszervszerv; rágószerv; szaglószerv; tapadószerv.
