szerencse
szerencse [ë-ë-e] főnév …csét, …cséje [e]
1. Tág. ért. Az akaratunktól független, véletlen v. véletlennek látszó körülményeknek, eseményeknek a sora, amely sorsunk alakulására vmilyen hatással van. Forgandó szerencse; hadiszerencse; a háború kedvező v. kedvezőtlen alakulása; a szerencse kereke ←; a szerencse szekere ←; (szójárás) → próba szerencse; a szerencse kedvez neki. Várjuk meg, mit hoz a szerencse! Váltakozó szerencsével folyt a harc. Milyen szerencsével jártál? Ó, forgó szerencse, átkozott, kegyetlen! | Miért ragadád el ez vitézt hertelen? (Zrínyi Miklós) Amit a szerencse hoz, azt békeségesen viselem. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. (irodalmi nyelvben) Olyan – gyak. személynek – képzelt hatalom, amely az ember sorsát kiszámíthatatlanul irányítja. → Csalfa szerencse; a szerencse kegye ←. Szerencse isten, téged áldalak. (Vörösmarty Mihály) A csalfa szerencsét egészen derékon… kapta. (Tolnai Lajos)
3. Szűk. ért. az a véletlen körülmény, amely sorsunkat jóra fordítja v. kedvezően hat rá, ill. az ilyen körülmények sorozata. Véletlen szerencse; szerencse a szerencsétlenségben; (a) szerencse fia ←; szerencse fel!: <eredetileg a bányászok körében haszn. köszöntés, mint jó szerencsét, sikert kívánó kifejezés:> jó szerencsét! járj szerencsével!, reméljük, szerencsénk lesz, sikerül a dolog; szerencse áll ← a házhoz, a szerencse átpártol ← vkihez v. vkihez → pártol a szerencse; elhagyja a szerencse; feléje fordul a szerencse; tenyerén → hordozza a szerencse; → rámosolyog a szerencse vkire; jól → szolgál neki a szerencse; → utoléri a szerencse; → üldözi a szerencse; → amilyen szerencséje neki van; (bizalmas) bolond szerencséje van: vmi sokkal jobban sikerül neki, mint remélik v. megérdemli; (bizalmas, tréfás) disznó szerencséje van: érdemtelenül minden sikerül neki; nagy szerencse vár rá, → markában volt a szerencse; szerencséjének tart vmit; feltűnik vki szerencséjének a → csillaga; jó szerencsét!: <bányászok köszöntése> sok szerencsét: <köszöntésként, jókívánságként vmely munka megkezdéséhez:> kívánom, hogy jól sikerüljön; szerencsét csinál vki: boldogul, sikerül neki vmi; szerencsét hoz vmi; megalapozza, eljátssza, elszalasztja a szerencséjét; → elveszi a szerencséjét vkinek; szerencsét kíván vkinek vmihez, vmilyen alkalomra; → megkísérti a szerencsét; szerencsét próbál (vmivel); üstökön ragadja a szerencsét; szerencsével jár. Szerencse, hogy… v. (bizalmas) ezer szerencse, hogy…: még jó, hogy… (bizalmas) Tiszta szerencse, hogy…: egészen véletlenül adódott úgy, hogy… (Legnagyobb) szerencséje volt, hogy… szerencséd, hogy…: jó, hogy (megtettél vmit, mert különben bajod lett volna) Az a szerencse érte, hogy… szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál: <mesében öreg anyóka biztató szavai a mesehőshöz>. Kezében volt a szerencse, de elszalasztotta. Az az egyetlen szerencsém, Hogy mezítláb útazom. (Petőfi Sándor) Szörnyűképen szolgál neki a szerencse. (Arany János) Megírtam haza is: micsoda szerencse ért. (Gárdonyi Géza) Ha a hivatalnok üstökön markolta a szerencsét, akkor ezzel kihívta a kollégák irigységét. (Móricz Zsigmond)
4. Olyan állapot, időszak, amelyben vkinek minden vállalkozása sikerül. Szerencséje van a szerelemben; → megalapítja a szerencséjét. Ön megalapította a szerencséjét, a megyében neve van. (Vas Gereben) Roppant szerencséje volt a szerelemben… és kevés szerencséje a kártyában. (Mikszáth Kálmán) || a. (játék) A kártyának vkire nézve kedvező járása. Szerencsében van: jól jár a kártyája, folyton nyer. Zebulon… nagy szerencsében van. (Jókai Mór) Még a hetes is jó kártya a jó szerencse mellett. (Mikszáth Kálmán)
5. (elavulóban) Jó, előnyös alkalom a férjhezmenésre v. ritk. a nősülésre. Szerencséje akad; szerencsét csinált v. (régies) tett: jó, előnyös házasságot kötött. Ha más szerencsém nem akad hamarjában,… ezt a leányt is elveszem. (Csokonai Vitéz Mihály) Beszélt a lánynak, hogy milyen szerencse, a világért se szalassza el. (Kosztolányi Dezső)
6. <Állandósult szókapcsolatokban udvariasság kifejezésére:> → Részemről a szerencse; van szerencsém: <hivatalos, egy kissé divatjamúlt köszöntésekben:> örülök, hogy láthatom, jó napot; volt szerencsém: <búcsúzáskor:> a) örülök hogy, találkozhattunk; b) (gúnyos) nincs több mondanivalóm, távozzék; kihez van szerencsém?: <ahhoz intézett kérdés, akit először látunk, és még nem ismerjük:> szabad tudnom a nevét?; legyen szerencsém: tessék fölkeresni, szívesen látom (otthonomban v. munkahelyemen); legyen szerencsém máskor is: örülnék, ha máskor is láthatnám; nincs szerencsém őt ismerni: sajnálom, de még nem ismerem őt; van szerencsém megkérdezni: tisztelettel kérdem; → örvendek a szerencsének, szerencsémnek → tartom; minek → köszönhetem a szerencsét? Micsoda ügynek köszönhetem azt a szerencsét, hogy meglátogatott? (Gárdonyi Géza) A legangyalibb szívű ember volt, akit valaha ismerni szerencsém volt. (Krúdy Gyula) Hétszázezerszer mondta: „van szerencsém”, | mikor nem is volt szerencséje. (Kosztolányi Dezső) || a. (kereskedelem, elavult) Van szerencsém közölni: tisztelettel közlöm.
7. (népies, régies) <Állandósult szókapcsolatokban:> Szerencsét mond: a) jósol, jövendöl; b) kedvező sorsot jövendöl; → kirakja vkinek a szerencséjét. Hányja föl a kártyát, mond neki szerencsét. (Vajda János)
Szólás(ok): (tréfás) több a szerencséje, mint az esze: ostoba, de szerencsés. Közmondás(ok): Kiki (a) maga szerencséjének kovácsa: saját ügyességével mindenki hozzájárulhat sorsa alakulásához.
Szóösszetétel(ek): 1. szerencsefű; szerencsegyerek; szerencsehajszál; szerencsehozó; szerencsejegy; szerencsejel; szerencsekártya; szerencsekergető; szerencsekísértés; szerencsekívánás; szerencsepénz; szerencseszám; szerencsetallér; szerencseváró; 2. balszerencse; vakszerencse.
