szembenéz
szembenéz tárgyatlan ige
1. Szembenéz (vkivel): egy ideig egyenesen a szemébe néz vkinek. Nem mer szembenézni vkivel: (vkivel kapcs) nem tiszta a lelkiismerete; vmi rejegetni, takargatni valója van (előle). Percekig néztek szembe egymással. Szembenézett a hatalmas úrral. Mindkét emberben vad és gyilkos düh lobbant fel. Úgy néztek szembe, mint két fenevad. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka) Szembenéz vkivel: <személy> olyan helyzetben van, hogy arca vmely más személy arca felé esik. Olyan helyeket kaptak a színházban, hogy éppen szembenéztek egymással. || b. (átvitt értelemben) Szembenéz vmivel: <tárgy> olyan helyzetben van, hogy elülső oldala vmely más tárgy elülső oldala felé néz, fordul. Az Országház szembenéz a Nemzeti Galériával.
2. (irodalmi nyelvben) Szembenéz vkivel: arccal vmely ellenséges, támadó szándékkal közelítő személy arca felé fordul, hogy vele megküzdjön. Aki magyar, aki vitéz, Az ellenséggel szembenéz | Előre! (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben, választékos) Szembenéz vmivel: bátran vállal vmely feladatot, bekövetkezendő helyzetet, sorsot; nem riad vissza tőle. Szembenéz a feladattal, a munkával; szembenéz az élettel; szembenéz a halállal: nem fél a haláltól, bátran vállalja a halált, halálos veszedelemben sem retten meg; szembenéz a sorssal, a tényekkel, a valósággal. Százszor szembenézett a halállal, érted és a hazáért. (Jókai Mór) A kaotikus felfordulás után mindinkább szembenéznek a háborúval való végleges leszámolás gondolatával. (Kuncz Aladár)
szembenézés; szembenéző.
