szelence [1]
szelence [1] [e-e-e v. e-ë-e] főnév ..cét, ..céje [e]
1. (régies) Főleg fémből, fából (gyak. díszesen) készített kis doboz, tartó, edény (kisebb mennyiségű értékes anyag tartására). Borsos, burnótos, cukorkás, íros v. íres, kenőcsös szelence; → növénygyűjtő szelence; orvosságos, paprikás szelence. A szelence zárja…nagyot pattant, mintha pisztolyt sütöttek volna el. (Krúdy Gyula) Egy szelencéből…kilenc körmöci arany gurult ki csalafinta kacajjal. (Kosztolányi Dezső)
2. (műszaki nyelv) <Főleg vasúti gőzgépen> ehhez hasonló alakú akadályozó v. tartályul haszn. szerkezet, alkatrész. Tömítő szelence: kenő szelence.
Szóösszetétel(ek): burnótszelence.
szelencés.
