száll
száll ige -t, v. -ott, -jon; -ni (-ani)
I. A levegőben tovahalad, repül.
1. tárgyatlan (népies v. választékos) <Madár, rovar, légi jármű> egyenletesen, simán repül (1), rendsz. szárnyai segítségével. Alacsonyan száll a fecske. Magasan száll a gép. Kicsi madár, jaj de fenn szállsz, Mi az oka, alább nem jársz? (népköltés) Száll a madár, ágrul ágra. (Arany János) Ki gépen száll…, annak térkép e táj, | s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály. (Radnóti Miklós) Egy gólya bukkan föl a légben, a Duna felől száll, szárnyai mozdulatlanul feszülnek, a röpte lassú, ereszkedik lefelé. (Nagy Lajos) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Tiporjatok reám durván, gazul. De addig sírva, kínban, mit se várva Mégis csak száll új szárnyakon a dal. (Ady Endre) || b. tárgyatlan Vmire, vkire száll: a levegőben repülve lebocsátkozik vmire, vkire. Vö: rászáll (1) A gólya a kéményre száll. Nézd csak, légy szállt a gyerekre! Egy csapat veréb a fára szállt. A repülőgép az anyahajóra szállt. [A fülemile.] „Istenem uram, Beh szépen Fütyöl ez az én madaram!” | „Kendé bizony az árnyéka! | Mert olyat mondok, hogy még a …” … | „Hát kié – pattogja Pál – | Mikor az én fámra száll?” (Arany János) Zöld aranybogár száll az oszlop tetejére. (Gárdonyi Géza) A prédikátornak fehér galamb szállott a vállára. (Móra Ferenc) Jön a darázs, jön, megszagol, | dörmög s a vadrózsára száll. (József Attila) || c. tárgyatlan (átvitt értelemben, választékos) Égbe száll: <vallásos elképzelés szerint az ember v. lelke földi életének befejezése után> az égbe (2) emelkedik, ill. a mennybe jut.
2. tárgyatlan <Tárgy, kül labda a dobástól, rúgástól, lökéstől kapott sebességgel> ívszerű pályán mozog a levegőben vmely irányban. A csatár fejese a kapu fölé száll. A labda kézről kézre száll, anélkül, hogy az ellenfél hozzáférhetne. A gerely szép ívben szállt a levegőben.
3. tárgyatlan <Könnyű test, jelenség a légáramlás folytán> vmely irányban lassan mozog; lassan, lebegve lefelé ereszkedik, v. felfelé emelkedik. Ökörnyál, pihe száll a levegőben. A kertből virágillat szállt felénk. (szójárás) → Szépre száll a füst. Száll a felhő magasan, magasan. (Petőfi Sándor) Bágyadtan száll egy kémény szőke füstje. (Juhász Gyula) A kocsi mögött magasra szállott a könnyű por. (Móricz Zsigmond) A réten csorda és liba legel, mindenfelé száll a fehér pehely. (Szabó Lőrinc) || a. tárgyas (ritka) Szállja a por, a korom: vékony rétegben ráülepszik, ellepi a p., a k. Tedd el a könyvet ne szállja itt a por.
4. tárgyatlan (átvitt értelemben, választékos) <Gondolat, képzelet> vmerre, vkire, vmire irányul, terelődik. Gondolatai hazája felé szállnak. Ó hon, ha egy pillanatig Szétoszlik felleged, S vígan mosolyogsz: | Olympig [= az Olümposz hegyéig] szállnak érzetim. (Kölcsey Ferenc) Szállt, szállt képzeletük, fölturkálta a sok apró csínyt és minden egyebet. (Mikszáth Kálmán)
II. tárgyatlan Alacsonyabb szintre kerül; ereszkedik. Lejjebb száll.
1. <Személy magasabb helyről rendsz. vmely eszköz segítségével> mélyebb helyre ereszkedik v. (ritka) lassú járással alacsonyabb helyre megy. Ejtőernyővel földre száll; → gyalog száll; tárnába száll; A búvár a fenékre száll. Bújt az üldözött s felé Kard nyúl barlangjában, Szertenézett s nem lelé Honját a hazában, Bércre hág és völgybe száll. (Kölcsey Ferenc) S majd a róna sorompója Nyílik, amint hajtja ménjén, Majd eltűnnek a sürűnek Lombos, ágas szövevényén. | Itt gyalog száll, – paripája Fel s alá nyerít gazdátlan. (Arany János) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, régies) <Főleg állandósult szókapcsolatokban:> vhova jut, kerül. Pokolra száll: <vallásos felfogás szerint> elkárhozik; (ritka, választékos) koporsóba száll: meghal → sírba száll. Megáldlak én is, mint az ördögöt, Kopott apostol, hogy pokolra szállj. (Vörösmarty Mihály) Azért hí, hogy elbúcsúzzon…, mielőtt a koporsójába szállna. (Gárdonyi Géza)
2. <Levegőben levő, lebegő test v. jelenség> lassan lefelé ereszkedik. Csendesen szállnak a hópelyhek. || a. (átvitt értelemben, költői) <A nap este a föld forgása következtében> a látóhatár széléhez közeledik; ereszkedik. Miattam a nap szállhat s feljöhet… (Arany János) Szőlőhegyek mögé nyugodni száll a nap. (Tolnai Lajos)
3. <Folyadékban úszó, lebegő test> a fenék, az edény alja felé ereszkedik, süllyed. Fenékre száll. Szikla rendít, nyíl az örvény, Szállj fenékre csolnakom! (Kölcsey Ferenc) „Bosszúm a Dunának nem engedem által: | Meghalsz, nyomorúlt: de az én kezem által!” | Kiálta fel a hős, s lebukott utána, S felhozá, mielőtt a fenékre szállna. (Arany János) || a. (ritka) <Kávé, bor üledéke, seprője> az edény alja felé ereszkedik, ülepszik. Hadd szálljon egy kicsit a kávé.
4. (ritka) <A talajon levő nehezebb test, építmény saját súlyánál fogva> lejjebb ereszkedik, fokozatosan egyre mélyebb szintre kerül; süllyed, süpped. Száll az épület, a sírhant.
5. (ritka) Vmi száll: vmely hangszer húrjai lazulnak, feszességükből engednek; eredeti hangolása süllyed, s ezért a hangja mélyebb lesz; (meg)ereszkedik. Szállítás közben szállni szokott a zongora.
6. (átvitt értelemben) Lejjebb száll: <ár v. más változó mennyiség, dolog> csökken. Lejjebb száll vkinek, vminek a tekintélye. Lejjebb száll a bútor ára. Lejjebb szállt a hőmérséklet.
7. (átvitt értelemben, költői) Fokozatosan veszít erejéből, csökken, fogy, megsemmisül, eltűnik. Tudom meghagyta az idő bátorságod, De mi haszna? hogyha erőd vele szállott. (Petőfi Sándor) Kél és száll a sziv viharja Mint a tenger vésze. (Arany János)
8. (átvitt értelemben, régies) <Személy, közösség> alacsonyabb társadalmi helyzetbe kerül; süllyed. Olyan mélyre szállt-e a vezéri ház, Hogy szolga munkát végez sarjadéka? (Vörösmarty Mihály)
III. tárgyatlan Továbbhaladás, megpihenés v. cselekvés végett vhova lép.
1. <Lóra, közlekedési eszközre v. eszközbe> rá-, ill. beleül v. belelép, hogy rajta menjen vhova. Csónakba, hajóra, lóra száll; → nyeregbe száll; vonatra száll. Maga Lajos király indul ebéd tájon, | Nem oly puha vitéz, hogy kocsiba szálljon. (Arany János) Bizonyosan más hajóra szállt az a sikkasztó. (Gárdonyi Géza) Ellinor… még aznap csomagolt, gépkocsira szállt, és elutazott. (Kosztolányi Dezső) || a. Tengerre száll: hajón tengeri útra indul. || b. tárgyatlan (ritka, költői) <Hajó, csónak> gyors, sima mozdulattal elindul, halad a vízen. Csolnakom ring, szállna az útra máris! (József Attila) || c. Partra száll: hajóval, csónakkal a parton kiköt, kikötőbe fut. Partra szállottam. Levonom vitorlám. (Berzsenyi Dániel)
2. (kissé régies, választékos) Vkihez vhova v. (régies) vhol száll: <utazás közben> ideiglenesen megállapodik, megtelepedik vhol; szobát, fekhelyet vesz igénybe, rendsz. egy-egy éjszakára; megszáll. Fogadóba, szállodába száll; hozzánk szállt. Bercsényi úr… egy nyomorúlt udvarházban… vagyon szállva. (Mikes Kelemen) Montgomery a vár neve, Hol aznap este szállt. (Arany János) Ez az én vendéglőm, ahova nekem szállanom kell. (Gárdonyi Géza) Mindig Zsindelyékhez szállottunk. (Móricz Zsigmond)
3. (régies) Többedmagával vhova megy, indul, hogy ott tábort üssön, hadakozzék. István csak azon volt, hogy az egész haddal | Szálljon Averszához kora virradattal. (Arany János) Brigadéros uram, engedje, hogy… még az éjjel Ugrócba szálljunk, az üldöző ellenség útjába. (Jókai Mór)
4. <Csak állandó szókapcsolatokban.> Vmibe, vmire száll: vmely küzdelmet elkezd, felkészül rá. → Birokra száll vkivel; (régies) csatára száll: csatába megy, csatát kezd; (választékos) hadba száll: csatába, háborúba megy, indul v. hadjáratot kezd; harcba száll: a) fegyveres harcot kezd, indít, rendsz. vki, vmi ellen; b) (átvitt értelemben) vmely nézetet, elvet, eszmét védelmezve harcolni kezd; perbe száll vkivel: a) (régies) pert indít ellene; b) (átvitt értelemben) hevesen és kitartóan vitatkozni kezd vele, kül. azért, hogy orvoslást követeljen; (átvitt értelemben) perbe száll vkivel, vmivel: vmely kötelező rend v. intézkedés igaz v. helyes voltát vitatni kezdi; (régies) táborba száll: a) (harci) tábort épít, és elhelyezkedik benne; b) (régies) hadat indít. Csatára szálltam szent eszmék után (Madách Imre) Pörbe akarok szállni az Istennel. (Jókai Mór)
5. (átvitt értelemben) Magába száll: őszintén számot vet önmagával, hogy megbánja eddigi életmódját, hibáit, és megváltozzék. Szálljatok magatokba, olvasóim, s mondjátok meg: nem tettetek-e soha semmit meggyőződéstek ellen. (Eötvös József)
IV. tárgyatlan Terjed, jut vhova.
1. (irodalmi nyelvben) <Hang, dal, zene vmely közvetítő közegen keresztül> terjed, hangzik, hallatszik. Bort ide a billikomba! föl vele! | Csengjen össze tiszta ezüst kebele, Mint szivünkből e kivánat égre száll. (Arany János)
2. <Hír> szájról szájra adva, járva terjed. Híre száll az egész faluban. Szállt, szállt a hír. Miért ne lehetne való? (Mikszáth Kálmán) || a. Szóbeli hagyományként terjed, nemzedékről nemzedékre öröklődik. A mese nemzedékről nemzedékre száll. Rege szállott, régi, néminemű Tarról. (Arany János)
3. <Betegség> ragad, terjed, rendsz. vkire. Betegség ne szálljon házára s magára… (Csokonai Vitéz Mihály) [A hidegláz] sort vesz rajtok: a férjről, nejére, egyik gyermekéről a másikra száll. (Arany János)
4. (választékos) Vkire száll: <vagyon, ingóság örökségül v. más jogszerű módon> birtokába jut vkinek; vkire marad, öröklődik. Vö: rászáll (3). → Apáról fiúra száll; → asszonykézre száll. A családi ereklye fi(ú)ról fi(úr)a szállt. Apja halála után (ő)rá száll a jog, az örökség. Uram fejedelmem, én ez meg ez vagyok, Felségedhez ebben meg ebben fáradok, Nevezet szerint, hogy van nekem egy lyányom, De fiam nincs, kire a birtokom szálljon. (Arany János) E falvak hajdan a Bánk bánéi voltak, s mit a hűtlenség bűnébe esettől a koronára szállottak. (Gyulai Pál) || a. (történettudomány, választékos) <Tisztség, hivatal> öröklődik, hagyományként marad vkire. Fiára szállott a trón. Amaz Andorástól származik e család; | Hirdeti a címer ennek viadalát | Mikoron fejére szálla Szent Istvánnak | Az első korona, az első királynak. (Arany János) || b. (átvitt értelemben) Mint örökség jut vkire. Őseinktől szállt ránk a szabadság szeretete. Elődjének távozása után (ő)rá szállt ez a kötelesség. Gyalázat, nem egyéb, szálla bizony rájok… (Arany János)
5. <Állandósult szókapcsolatokban.> Fejébe száll: a) <a vér> nagyobb mennyiségben a fejébe tódul; fejébe megy; b) (átvitt értelemben) <a bor, a szesz, ill. a mámor> ittassá, részeggé teszi; (átvitt értelemben) fejébe száll (a dicsőség): az elért eredmények önhitté teszik; elveszti higgadt mérsékletét, józan ítélőképességét; lábába száll: <szeszesital> úgy hat rá, hogy nem tud egyenesen állni, v. ingadozóvá válik a járása. Nem szállt fejébe a szesz. Afféle száraz részeg volt, merev és komor. (Kosztolányi Dezső) Eszeveszett szilajságok élnek bennem. Úgy voltam, hogy rögtön elvesztettem fejem, mint az alkoholista, akinek már egy pohár bortól a fejébe száll a mámor. (Móricz Zsigmond)
6. (átvitt értelemben, költői) Vkire, vkinek a szívébe száll: <vmely érzés> fokozatosa úrrá lesz vkin; eltölti, betölti szívét, lelkét. Nem kezd-é szívedbe nemes öröm szállni, Látván hogy az ember emberré kezd válni? (Csokonai Vitéz Mihály) Félelem és bajos aggodalom szállt gyenge szivébe. (Csokonai Vitéz Mihály) Szivébe merészség szállt a kis embernek. (Arany János)
7. (átvitt értelemben, választékos) <Vmely elvont dolog> megérkezik, elérkezik vhova, és hatását érezteti. Vkire, vmire szállvmi: vki, vmi részesül benne; száll az áldás vkire: a) áldásban részesül vki; b) (gúnyos) átkot szórnak rá; vkire csőstől száll az → áldás. Vö: rászáll (2a). Száll rá az átok, a gyalázat, a büntetés; álom száll szemére: elalszik; béke száll szívére; megbékél; földre száll a béke, az igazság, a szeretet. Ugyancsak szállt rá az áldás. Amennyi fűszál van A tarka mezőben, Annyi áldás szálljon | Szent János fejére. (népköltés) Homlokára szállt sötét ború. (Petőfi Sándor) S a két gyilkos lány fejére, Ősz apának átka szállott. (Tompa Mihály) || a. (átvitt értelemben, költői) Vkinek a vére, halála a fejére száll: vkinek kiontott véréért, erőszakos haláláért bűnhődik; <gyak. átok gyanánt haszn.>. Zsigmond király, gyilkos király, Vérünk, átkunk fejedre száll! (Petőfi Sándor) Atyám halála s az enyém ne szálljon Fejedre. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
Szólás(ok): (elavult) szállok az úrnak v. az úrhoz: <pohárköszöntő bevezetésére:> hozzáad v. önhöz szól most következő köszöntőm; ld. még ín, láb.
Igekötős igék: alászáll; alábbszáll; átszáll; beszáll; beleszáll; elszáll; felszáll; hazaszáll; kiszáll; leszáll; megszáll; nekiszáll; odaszáll; rászáll; síkraszáll; szembeszáll; széjjelszáll; szétszáll; tovaszáll; továbbszáll; visszaszáll.
