szakad
szakad tárgyatlan ige -tam, -t v. (ritka, régies) -ott, -jon
I. Korábbi egységének v. összefüggésének megszűnésével két v. több részre válik.
1. Vmi szakad: <húzó erő, ill. dörzsölés, koptatás hatására> vmely papírnak, bőrnek, font v. szövött anyagnak a folytonossága egy v. több helyen fokozatosan megszűnik, szövete, szála (szét)mállik. Szakad a fonál, a hám, a ruha, a szíj; szakadnak a könyveim. || a. (rendsz. határozóval) Vmi (vhogyan) szakad; ez a cérna, drót, húr, papír, szövet könnyen szakad; (csak úgy) szakad róla a ruha: igen hamar nyüvi a ruháját. Az acélból készül kábel nehezen szakad. || b. (ritka) Vmi szakad: <húzásra, nyomásra v. feszítésre> részeinek összetartó ereje lazul, bomlik. Szakad a kosár a nagy tehertől. || c. <Jég, part erős nyomásra, nagy súly alatt> kettéválik, omladozik. Szakad alatta a jég; szakad a töltés a gáton. || d. (ritka) <Több darabra, részre> (szét)törik, (szét)válik. Egy nagy… ónkupával úgy nekiront egy haramia fejének, hogy… nyomban hatfelé szakad. (Eötvös Károly) || e. (átvitt értelemben is, túlzó) <Bizonyos állandó szókapcsolatokban.> A lelke szakad belé: nagy testi v. lelki szenvedésben v. erőfeszítésben majdnem tönkremegy; belepusztul; majd a nyaka szakad bele: csaknem belepusztul a nagy erőfeszítésbe, a nagy teher cipelésébe; majd a szíve szakad belé: igen nagy lelki fájdalmat, szomorúságot érez. (szójárás) Inkább a → has szakadjon, mint az étel v. ez a kicsi megmaradjon. Szóláshasonlat(ok): Úgy kiabál, ordít, hogy majd a → torka szakad belé. Szívem szakad, oly egyedűl vagyok. (Szabó Lőrinc)
2. <Erős húzásra> elválik többi részétől v. alapjától, ill. attól, amiből kinőtt. Ínyestül szakad a fog, ha ügyetlenül húzzák. A méh fullánkja a lábamba szakadt. Vagy hármat került az első paripával… De a másodikat, bezzeg jól elnyúzta… Hogy leszállott róla, üstökébe ragadt S úgy megráncigálta, hogy kezébe szakadt. (Arany János)
3. (átvitt értelemben) Vmerre, két- v. többfelé szakad: <folyóvíz> két-v. többfelé ágazik. A folyó itt két ágra szakad. [A patak] több ágra szakadva keresi a kifolyót. (Arany János)
4. (átvitt értelemben) Vmire szakad: <vmely korábban összetartozó, együvé tartozó közösség> két v. több részre válik. Két pártra szakadtak. Két táborra szakadt a világ. A Galba-párt ismét két részre szakadt. (Mikszáth Kálmán)
5. (átvitt értelemben, választékos) <Néhány szókapcsolatban.> Vmi szakad: vminek a folyása, folyamatossága megszakad, félbemarad; (régies) élte szakad: vége az életének; meghal; beléje v. torkába szakad a hang, a szó: nem tud tovább szóhoz jutni; hirtelen elhallgat; magva szakad: nincs utódja, utódok nélkül hal meg, családja, esetleg nemzetsége kivész, kipusztul. [Mohács.] Mennyi nemes bajnok… Fénytelen itt szúnyad s kő se mutatja a helyét!… Ámde hol ollyan erős, kit meg nem dönt sok ezer kar? Testhalmok közepett küzd, noha élte szakad. (Kisfaludy Károly) Magva szakadt ott az Alföldön, az itteni rokonok pedig nem keresték a vagyont… (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) Vége szakad vminek: nincs többé folytatása; nem tart tovább; abbamarad. Ez már hosszabb szertartás volt, de annak is csak vége szakadt egyszer. (Jókai Mór) Ám kell, hogy mindennek vége szakadjon egy időben, s a kővel is megtelt végtére a hajó. (Tömörkény István)
II. Hirtelen v. nagy tömegben leválik, elkerül eredeti helyéről; zúdul, zuhan.
1. <Építmény> összetörve, omolva zuhan vkire, vhová. Vö: rászakad (1). Az égő tető a tűzoltókra szakadt; rájuk szakadt a ház. (túlzó) Azt hitte, hogy fejére szakad a ház: <vminek a hatására> úgy érezte, hogy mindennek vége, hogy rögtön el kell pusztulnia; (túlzó, gyak. bizalmas, tréfás) szakadjon rád az ég! <fenyegető átokként>: nyomorultul pusztulj el! Én árulója lennék a nemesnek? | Szakadjatok rám akkor oh egek! (Vörösmarty Mihály) Julcsa azt hitte, fejére szakad a ház. (Justh Zsigmond)
2. (ritka) <Folyékony anyag> vhonnan kibuggyanva, hirtelen, nagy erővel előtör, kitör. Kabala emlőjén vér szakad a téjjel. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) <Kiáltás, szó> hirtelen, hangosan, élesen előtör. Ily fohászkodások szakadtak… ajkairól… (Kemény Zsigmond) „Anyám, jaj anyám!” – így szakad a szó tőle. (Arany János)
3. <Eső v. más csapadék> hatalmas tömegben esik; ömlik, zuhog. Szakad a hó, a zápor. Süvölt a zivatar A felhős ég alatt, A tél iker fia Eső és hó szakad. (Petőfi Sándor) Az eső egész vasárnap szakadt, három napig meg sem állt. (Kosztolányi Dezső) || a. <alany nélkül> Zuhog, ömlik az eső. Cudar idő van, csak úgy szakad. Hiszen felleg se volt, és már szakad!… (Arany János) || b. (ritka) <Könny> sűrűn hull; csorog. Kétségbeesetten sírt, csak úgy szakadtak a könnyei. Könnyem szakadna e feldult romon… (Arany János) || c. <Izzadság, víz> sűrű, nagy cseppekben gyöngyözik; csorog vkiről, vmiről. Kimelegedett a nagy rohanásban, s csak úgy szakadt róla a verejték. Szakadt az izzadság mindegyik vendégről. (Csokonai Vitéz Mihály) A ló… végképp kimerült…, a tajték szakadt róla, és minden erejét elvesztette. (Móricz Zsigmond)
4. (választékos) <Folyóvíz> nagy tömegben ömlik vmerre, torkollik vhova. A Tisza Titelnél szakad a Dunába. A várossal általellenben [= átellenben] szakad a Dunában az édes Olt vitze. (Mikes Kelemen)
5. (átvitt értelemben) Vkire szakad: <az éjjel, a sötét, a hideg> hirtelen bekövetkezik ott, ahol vki tartózkodik; váratlanul meglepi, és teljesen elborítja. Vö: rászakad (2). Ott szakadt ránk az éjjel. Hirtelen sötétség szakadt a bent levőkre. Áldjon az ég, öreg este szakad rám, míg hazaérek. (Radnóti Miklós)
6. (átvitt értelemben) <Kellemetlenség, baj> váratlanul és nagy erővel nehezedik vkire, vmire. Vö: rászakad (3). Nyakába szakad vmi: vmely veszedelem v. gond készületlenül, váratlanul őt terheli. Egyszerre ránk szakadt minden veszedelem. Most szakadt rájuk a sok munka. Utóbb az egész veszedelem nyakamba szakad. (Vörösmarty Mihály) Ha én meghalok, rád szakad a ház gondja. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, ritka) Vkire szakad: <személy> vkinek a gondjára, gondozására kerül, szorul; vki a nyakába szakad vkinek: eltartásának a gondja, terhe hirtelen, váratlanul vkire hárul, nehezedik. Hej, aki a mostohára szakad, szomorú annak a végórája is! (Tolnai Lajos) Hadd fordulna sorsa valamerre… Különben a falu nyakába szakad koldusnak. (Eötvös Károly)
III. (régies, választékos) Vhonnan, vhova szakad: <személy> korábbi, eredeti helyéről máshová, idegenbe kerül. Családjuk az Alföldről szakadt a Dunántúlra. Gyermekei messzire szakadtak. Távol szakadt szülőföldjétől. Négy évig katonáskodott, aztán Angliába szakadt. (Táncsics Mihály) Bármerre szakadjak, testvérem ezer van. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben, választékos) <Két személy> lelkileg eltávolodik, v. társadalmilag messze kerül egymástól. Mily messze szakadtak, az a leány és ő! (Arany János) || b. (régies, költői) <Személy, család> vhonnan származik. Vkinek az → ágyékából szakad. Bátyáink ismerik Egymást igen rég, iskolás időkből, S ezek kifőzték, hogy családaink Egy régi híres köz tőből szakadtak. (Vörösmarty Mihály) S kik szakadtak ágyékomból, Unokák és gyermekek… Babrálgatnák ősz szakálam. (Ady Endre)
Szólás(ok): ld. kötél, marok, part, törik.
Igekötős igék: átszakad; beszakad; beleszakad bennszakad; elszakad; félbeszakad; kettészakad; kiszakad; különszakad; leszakad; megszakad; összeszakad; rászakad; széjjelszakad; szétszakad végigszakad.
szakadó.
