szak [2]
szak [2] főnév -ot, -ja
Tudomány, ismeret, munkaterület vmely ága; szakma. Ehhez nem értek, ez nem az én szakom. Ókori történelem a szakja. A villanytelep berendezését… a Szentkálnay-cég csinálta… Vaskereskedő; neki a szakjába vágott. (Móricz Zsigmond) || a. (iskolai) Egyetemen, főiskolán egy-egy tudományággal foglalkozó tanulmányok csoportja mint szervezeti egység. Beiratkozott a magyar–német szakra. || b. Ennek hallgatói együttvéve. A szak legjobb hallgatója.
Szóösszetétel(ek): 1. szakbemutató; szakbeosztás; szakbuzgalom; szakértekezlet; szakértelmiség; szakférfiú; szakhatóság; szakhírlap; szakigazgatás; szakintézet; szakintézmény; szakirányítás; szakjelentés; szakképesítés; szakkollégium; szakközeg; szakminisztérium; szakmű; szakműhely; szaknévsor; szakrendelő; szakrendszer; szakrövidítés; szaksajtó; szaksovinizmus; szakszempont; szakszínvonal; szaktisztviselő; szaktudós; szaktudósító; szakvezetés; szakvonal; 2. főszak; műszak; tanszak; tudományszak.
szakú.
