szürke
szürke [e] melléknév és főnév
I. melléknév ..kén, ..kébb
1. A fekete és a fehér szín vegyülékéből keletkezett színű. Szürke ég, posztó, ruha, szem, váza. Az óltetőn ült egy nagy szürke macska, és nézett a napba. (Móra Ferenc) Mint gyémántot a szürke tokban, Hordom e kincset mély titokban. (Juhász Gyula) Az öregasszony rosszul lát a szürke kis szemével. (Nagy Lajos) Lassan bandukol | a vénség, s ellenségesen | néz körűl, mint | paradicsommadarak között | a szürke veréb. (Szabó Lőrinc) || a. (állattan) <Állandósult szókapcsolatokban:> Szürke küllő ←; szürke medve; a barna medvénél nagyobb és erősebb, Észak-Amerikában élő m. (Ursus horribilis); szürke mókus. || b. (orvostudomány) Szürke hályog: a szemlencse elmeszesedett v. a szaruhártyán kifejelődő átlátszatlan hártya miatt keletkező h. || c. (vallásügy, régies) Szürke barát: ferencesrendi b. A bíbornok s Dózsa mindjárt itt lesznek – kiáltá egy szürke barát, ki tolongva a hídig ért. (Eötvös József)
2. Őszülni kezdő <haj, szőrzet>. Szürke szakáll. Szürke szakállán vér csordul végig. (Gárdonyi Géza) Tudom, hajam közt szürke hajszál Reggelre újra több akad… (Tóth Árpád) [Mama.] Nem nyafognék, de most már késő, | most látom milyen óriás ő, | szürke haja lebben az égen, | kékítőt old az ég vizében. (József Attila)
3. Tompán sötétes, színtelen <fény>, amelyben a személyek, tárgyak csak elmosódottan látszanak. A szobor, az éj szürke félhomályba burkolózva, kísérteti rideg arcot öltött. (Eötvös Károly)
4. (átvitt értelemben, kissé választékos) Változatokban, színekben szegény, egyhangú, unalmas. Szürke hétköznapok. Olyan utakon járta végig az életet, aminőket a mai szürke világban meg nem tapos utána senki. (Jókai Mór) [A néma madarak.] Hangtalanok, büszke némák… Lehullnának, ha egy hangot ejtenek, Szürkén, mint a szürke sorsú Verebek. (Ady Endre) A mi pályánk küzdelmes és szürke. A tudósoké gyönyörű és fényes. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Jellegtelen, színtelen <dolog>. A mondanivalója érdekes, de a stílusa szürke. Nagyon szürke volt az előadás. || b. (átvitt értelemben) Jelentéktelensége miatt fel nem tűnő <személy>. Szürke ember; szürke veréb ←. Régebben mindig szökve, lopva sietett keresztül a városház udvarán, lehajtott fővel…, mint egy szürke hivatalnok. (Móricz Zsigmond)
II. főnév szürkét, szürkéje [e]
1. Szürke szín, ill. felület. Szürke a divat. Nem szeretem a szürkét. Bántja szemét a fal szürkéje. || a. Szürke festék. Ide tégy egy kis szürkét! || b. Ilyen színű, meghatározatlan dolog, tárgy. Mi ott az a szürke?
2. Szürke ló. Fogd be a szürkét! A szürke össze volt kötve a kis török lóval. (Gárdonyi Géza) A hatalmas, csontos szürkén olyan nyugodtan ült, mint egy huszár. (Krúdy Gyula)
3. Szürke színű ruha. Szürkébe öltözik; szürkében jár.
Szóösszetétel(ek): 1. szürkeagy; szürkebegy; szürkeposztós; szürkeruhás; szürkevas; szürkezakós; 2. almásszürke; csukaszürke; egérszürke; galambszürke; ólomszürke; palaszürke.
