szabvány
szabvány főnév -t, -ok, -a
1. (hivatalos) Általában vmely egységesen és következetesen alkalmazandó eljárást, megoldási módot, formát törvényesen v. hivatalosan megszabó, szabályozó előírás v. ajánlás. Megállapították a közigazgatási nyomtatványok szabványait. Szabványokkal szabályozták a kivitelre kerülő áruk csomagolását. A szabványtól nem szabad eltérni! || a. (műszaki nyelv, hivatalos) Kül. az érdekelt szervek közreműködésével létesített, írásba foglalt és közzétett, kötelező műszaki előírás, amely a fontosabb termékek jellemzőit (méret, minőség stb.) v. a gyártásukkal, termelésükkel kapcsolatos eljárásokat egységesen szabályozza, s így gazdasági és műszaki szempontból biztosítja az eredményesebb gyártást. A szabvány követelményei. Az öntésre használt homok megfelel a szabványnak. A könyv alakja és beosztása egyezik a szabvánnyal. || b. (műszaki nyelv, hivatalos) Ilyen előírás szerint készült iparcikk. A szabvány ott van a minőségi ellenőr asztalán.
2. (régies) Szabály (1). A törvény tökéletesen eleget tett a követelők óhajainak, s a rendeletek szabványainak. (Tolnai Lajos) Az ő világában tisztelet és rokonszenv környezte őt, hisz akik vele érintkeztek, eldobták vagy addig félretették az erkölcs szabványait. (Kaffka Margit)
3. jelzői használat(ban) (műszaki nyelv, hivatalos) A szabványnak (1, 1a) megfelelő, hozzá alkalmazkodó; szabványos. Szabvány ablak, acél, cső, lövedék, menet, mérce, mérték, minőség, minta, skála, tégla, terv, váz. Az elkészült darabot ellenőrizték: megfelelt a szabvány minőségnek.
Szóösszetétel(ek): szabványhivatal.
szabványtalan.
