szabódik
szabódik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
1. (népies) Vminek, főleg megtiszteltetésnek ajándéknak, ételnek, italnak az elfogadásától húzódik, vonakodik; illemből, szokásból tiltakozik ellene, kéreti magát; szabadkozik. Az asztalfőre ülteti vendégét. Hasztalan szabódik, nem hágy neki békét. (Arany János) Kínálja a jó borral. – Köszönöm szíves jóságodat, de nem fogadhatom – szabódik amaz kenetes hangon. (Tömörkény István) || a. (ritka, régies) Vmi ellen tiltakozik, kifogásokat hoz fel ellene, vonakodik vmit megtenni; szabadkozik. Oh, nagy pháraó, Tudom, parancsod a pór végzete, Nem is szabódom, csak kevés időt Engedj magamnak, azután parancsolj. (Madách Imre) Szabódtak, okoskodtak őkelmeik, hogy így, úgy, nagy kitérő… (Mikszáth Kálmán) || b. (ritka) Szabódik vmitől: <elvi szempontok, meggyőződés alapján> nem akar megtenni vmit. Szabódik a szerep eljátszásától, az egyházi esküvőtől.
2. (ritka, népies) Mentegetőzik (2). Elkezdett szabódni, hogy azért nem jöhetett hamarabb, mert a pincéből kellett előkászálódnia. (Jókai Mór)
3. (tájszó) Kér, könyörög, esedezik. Majd a kulcslyukon, majd a hasadékon kukucskál be s szabódik erősen, hogy nyissák ki neki. (Jókai Mór)
szabódás; szabódó.
