szabadszájú
szabadszájú melléknév -an, -bb
Olyan <személy>, aki az illemet, az erkölcsöt, a jó ízlést sértő, ízléstelen, illetlen módon szokott beszélni. Mocskos, szabadszájú ember. Egy kicsit trágárkodik Szabadszájú a felesége bájainak elbeszélésében is. (Petelei István) || a. (ritka) Olyan <személy>, aki az udvariasság és a jó modor szabályait mellőzve, minden kertelés, gátlás nélkül szokott beszélni; szókimondó. Jaj, de ostoba vagy, kedveském – vágott közbe a szabadszájú Pista. (Mikszáth Kálmán)
szabadszájúság.
