szabad

Teljes szövegű keresés

szabad melléknév, főnév és ige
I. melléknév -on, -abb
I. Tevékenységében, cselekvésében, magatartásában nem korlátozott, nem gátolt <ember, állat, közösség>.
1. Az állampolgárt megillető jogokban részes <személy>. Szabad polgár.  Jogom van… s nem oly becses az irhám, | hogy érett fővel szótlanul kibírnám, | ha nem vagyok szabad! (József Attila) || a. El nem nyomott, ki nem zsákmányolt, az állampolgárokat megillető jogokban teljes mértékben részes <személy, közösség>. A szocialista tábor szabad népei; kizsákmányolástól mentes szabad társadalom. A szocialista forradalom eredményeként szabad lett a munkásosztály.  Ember legyen az ember, Szabad és boldog. (Juhász Gyula) || b. (történettudomány) A feudális társadalomban kialakult gazdasági kötelezettségektől mentes <személy>. Szabad paraszt; szabad hajdú, nagykun. || c. (történettudomány) Szabad királyi város: olyan v., amelyet annak idején a király a megyei és földesúri joghatóság alól kivett, és önkormányzati joggal ruházott fel. || d. Szabad város: a) (politika) olyan független állam, melynek területe csupán egy városra és annak közvetlen környékére korlátozódik. Danzig a két világháború között szabad város volt. b) (történettudomány) szabad királyi város.
2. Idegen elnyomástól mentes, politikai és gazdasági tekintetben független, önálló <nép, nemzet, állam, ország>.  És valamint boldog Helvetia népe örömmel | Szántja szabad földjét, itt szabad a magyar és víg. (Berzsenyi Dániel) Szabad a magyar nép, szabad valahára. (Petőfi Sándor)
3. (rendsz. állítmányi haszn.) Olyan <személy>, aki nincs fogságban, letartóztatásban. Szabadon bocsát, enged, ereszt vkit; szabadon van.  Én ártatlan vagyok; ha volna is vétkem, Bünhődtem már érte, S törvény értelmébe Szabad már személyem! (Petőfi Sándor) Enyhítsd kínunk, ha munkás vagy s szabad, | Elvtárs… segítsd a lebukottakat. (József Attila) Meg szerette volna kérdezni, hogy mikor engedik ki. Szabad lesz-e jövő tavaszra. (Gelléri Andor Endre) || a. Kalitkába nem zárt, el nem fogott, fogva nem tartott, mozgásában nem korlátozott <madár, állat>. Szabad madár. || b. Mozgásában nem korlátozott <testrész>. Szabad kezet nyer vmiben; szabad kezet tart fenn magának. Nem szabad a kezem. Az ujjait nem tudta szabadon mozgatni, mert kesztyűben volt.
4. (néha tréfás) Vkihez való kötöttségtől mentes, független. (kissé választékos) Szabad a szíve: nem szerelmes, nincs senkije, akihez szerelmi érzés, kötelék fűzné. Te még szabad ember vagy. Szóláshasonlat(ok): Szabad, mint a madár.  Meg kell tennem ön előtt azon nyilatkozatot, hogy szívem már nem szabad. (Jókai Mór)
5. Olyan <személy>, aki vmely meghatározott időben nincs lekötve, elfoglalva, aki a mondott időben ráér. Ma délután még szabad vagyok. Szabad ma este?  Délután szabadok voltunk. Kószálhattunk az erdőn, a faluban, a patak mentén. (Gárdonyi Géza)
6. (régies) Szabad vkivel, vmivel: olyan <személy>, akinek hatalma van vkin, vmin.  A grófné tudja, hogy nem szabad éltemmel [= életemmel]. (Arany János)
7. Olyan <személy>, aki belső indítékból cselekszik, aki a konvenciókkal, mesterséges korlátokkal nem törődik.  Akármi ország és fejedelem igazgatása alatt is tudnék szabad lenni. (Csokonai Vitéz Mihály) Száz éve koldus, de mégis szabadabb minden gazdagnál. (Gelléri Andor Endre) || a. (átvitt értelemben) Ilyen lelkületre, belső indítékra valló <gondolat, érzésvilág>. Szabad eszmék; szabad lélek, szív, szellem.  Szabad tekéntet, szabad szív, szabad | szó, kézbe kéz és szembe szem, – minálunk így szokta a szerelmes. (Katona József) A szabad gondolkozású… ellenzék is teljesen és tökéletesen fel volt fordulva. (Móricz Zsigmond)
II. Nem gátolt, nem korlátozott <cselekvés, tevékenység, magatartás, folyamat>.
1. Olyan <cselekvés, folyamat>, amelynek nem áll útjában akadály, ill. amelyet ellentétes erők, törekvések nem gátolnak; nem akadályozott. Szabad átjárás; szabad átvonulás az ország területén; szabad bejárása van vkihez: korlátlanul, minden formaság nélkül, bármikor bemehet vkihez; szabad járás ; szabad bemenet, fejlődés, kutatás; szabad vallásgyakorlás, véleménynyilvánítás; szabad elvonulás ; szabad folyást enged vminek; szabad mező v. tér nyílik vmire: minden lehetőség nyitva áll vmely cselekvésre; szabaddá teszi az utat vmi előtt: fejlődését, lefolyását elősegíti; szabadon rendelkezik vmivel.  Közös értelem lőn, feladni a várat Szabad elmenésre, ha kegyelmet várhat Mind az egész őrség csupasz életével. (Arany János) Szabad folyvást engedett elragadtatása kifejezéseinek (Jókai Mór) || a. (állítmányi haszn.) (ritka) Vmi szabad (vkinek): megvan a lehetőség(e), hogy vmi történjék, v. hogy vki vmit csináljon.  Ha meguntál kis angyalom szeretni, Szabad neked más szeretőt keresni. (népköltés) El míg lehet s szabad! (Arany János) Engem egy pillanat megölhet, Nekem már várni nem szabad. (Ady Endre) || b. (filozófia) Szabad akarat: <a kereszttény, kül. a katolikus filozófiának a dialektikus materializmus számára elfogadhatatlan tanítása szerint> az embernek az a képessége, amelynél fogva minden külső és belső kényszertől mentesen tud cselekedni, ill. a különböző cselekvési lehetőségek között választani. || c. (ritka) Olyan <testmozgás, mozdulat>, amelynek lendületét, formáját nem korlátozza vmely belső gátló mozzanat, körülmény.  Egy… selyemköpenyeget dobott le magáról a színésznő szép, nagy, szabad mozdulattal. (Kaffka Margit)
2. Illetékes által megengedett, nem tiltott <cselekvés, magatartás>. Szabad fürdés, halászat, vadászat; szabad az út. || a. (állítmányként főnévi igenévi alannyal) (Vkinek) szabad vmi: illetékes személy, ill. rendelkezés megengedi, hogy (vki meg) tegyen vmit). Itt nem szabad átmenni a túlsó partra. Neki már szabad dohányoznia. Bárkinek szabad volt bemennie hozzá.  Be szabad-e gyünnöm [= jönnöm] Szegény ember lánya? (népköltés) Ha valakire huszonötöt vágatsz, gondoskodj róla, hogy ne legyen hozzá tanú, mert most már állítólag nem szabad botozni. (Mikszáth Kálmán) A gazda új hordókat hozatott fel a pincéből, s csapra verette, s mindenkinek szabad volt csuporral, kannával, dézsával nekimenni a megcsapolt bikavérnek. (Móricz Zsigmond) || b. (mondatszó-ként) <Ajtón való bemenetel előtt, kopogtatáskor, a hanglejtéstől függően:> bemehetek?, ill. tessék bejönni! Nem szabad, éppen öltözködöm!  Halkan koppant az ajtó, s mielőtt válaszolhatott volna, hogy szabad, az ajtónyíláson bekandikált Ficsor feje. (Kosztolányi Dezső) || c. (mondatszó-ként) Kérdő hanglejtéssel a beszélő előtt állónak mondva:> kérhetek egy kis helyet?, megengedi(k)? Szabad? Leszállok! Szabad lesz? || d. (választékos) (állítmányi haszn.) <Kérés, kérdezni v. beszélni akarás udvarias körülírásaként.> Szabad egy pillanatra?: kérem egy pillanatra! Ha szabad kérnem, kérdenem. Szabad kérdeznem, hány óra?  Hékás, … tégedet akarlak ajánlani. – Csak nem?… – És miért ne, ha szabad kérdenem? (Mikszáth Kálmán)
3. Állami beavatkozástól, megkötöttségtől, tilalomtól mentes, hatósági irányítástól független <gazdasági, társadalmi, politikai tevékenység, intézmény>. (1945 előtt) Szabad festő(iskola): magán f.; szabad gazdálkodás, kereskedelem; (történettudomány) szabad költöz(köd)ési jog: a jobbágynak az a joga, hogy földesurát maga választhatta meg, s hogy földesura földjét elhagyhatta; a hét szabad művészet ; szabad sajtó: cenzúra nélküli s.; szabad verseny. Mindenki szabadon gyakorolhatja vallását. Az ellenzék szabadon szervezkedett.  Ismét csalódtam; azt hivém, elég Ledönteni a multnak rémeit S szabad versenyt szerezni az erőknek. (Madách Imre) Szabad sajtó! … már ezentul nem féltelek, nemzetem. (Petőfi Sándor) [Március.] Petőfi hónapja! Közibénk suhanva, Bár lennél szabadság uj tündéri anyja, Anyja szabad szónak. (Tóth Árpád) || a. (1945 előtt) Magánjellegű, nem fixfizetéses <foglalkozás, életpálya>. (hivatalos) szabad ipar: olyan i., amelynek űzése nincs szakképzettséghez, képesítéshez kötve; szabad pálya: olyan értelmiségi dolgozó pályája, aki önálló gyakorlatot folytat, és nem áll vmely közület szolgálatában. || b. (történettudomány) Nem úrbéri kötelezettségként teljesített <munka>. A szabad munkát a jobbágy saját magának végzete.  Naptárt véve kezébe számba veszi a maroknyi időt, mely mindent levonva, a szegény embernek szabad munkára megmarad. (Kossuth Lajos) Tettel bizonyítá [Bezerédy István], mit hirdete szája: Hogy szabad a jobbágy, földje és munkája. (Arany János)
4. Belső indítékból eredő, nem kényszerből végzett, nem kényszerű, önkéntes <cselekvés>. Szabad elhatározás, megegyezés. Szabadon döntött ebben a kérdésben.  E harcos állam trónja özvegyét… Nőül vevők; nem ellenkezve bölcs Tanácsitokkal, melyeket nekünk Szabadon adátok ez iránt. (Arany JánosShakespeare-fordítás) || a. Félelemtől, korlátozó érzéstől, belső gátlástól mentes <cselekvés, megnyilvánulás>. Most már szabadabban mer beszélni. Szabadon v. szabadabban lélegzik: lelkileg megkönnyebbül, gondjai enyhülnek.  Lehet akaratom szerént szabadon beszélnem?… (Csokonai Vitéz Mihály) A sereg zöme is átlépte… hazánk határát, s Pista bácsi szabadabban kezdett lélegzeni. (Kemény Zsigmond)
5. Konvenciókhoz, szabályokhoz nem igazodó, mesterséges korlátokkal, előítéletekkel nem gátolt <cselekvés, magatartás>. Szabad gondolkozás, kutatás, vizsgálódás.  Szabad ésszel nem adom ocsmány | módon a szolga ostobát. (József Attila) || a. (rosszalló) Az illemet v. a szokást sértő; szabados. Szabad szája van: a) az illemet, a szemérmet sértő módon beszél; b) a kelleténél nyíltabban, őszintébben szokott megmondani vmit; c) nyersen, durván beszél.  Megkövetem, ha szabadabb szóra nyitom számat… (Arany János) Szabad életet folytatnak, és még dicsekedni mernek vele. (Tolnai Lajos) || b. (sport) Szabad stílusú v. szabad fogású birkózás: olyan b., amelyben a gáncsvetés és az övön aluli fogások is meg vannak engedve. || c. (nyelvtudomány) Olyan, amit szabály nem v. csak alig köt. Szabad hangsúly: <vmely nyelvben> olyan h., amely a szónak nem mindig ugyanazon (első, utolsó stb.) szótagjára, hanem bármilyikre eshetik; szabad szórend: <vmely nyelvben> olyan sz., amelyben a mondatrészek egymásutánját nem köti szigorú szabály. || d. Az ábrázolás tárgyához, ill. az eredetihez nem szolgailag ragaszkodó <művészi alkotás, fordítás>. Szabad átdolgozás, fordítás.  Természet után szabadon festette – Kakas Márton. (Jókai Mór) || e. (iskolai) Szabad dolgozat, szabad fogalmazás: olyan d., f., amelynek a tárgya nincs közelebbről meghatározva. || f. Szabad előadás: olyan e., amelyet úgy tart vki, hogy mondanivalóját előzetesen nem rögzíti, nem írja le.
6. (állítmányi haszn.) Az erkölcs, az illem v. a szokás megengedi, nem tiltja. Szabad ilyet mondani? Nem lett volna szabad így viselkedni!  A tiszta természet metszé be Áldott kezével e szabad Törvényt az emberek szivébe, „Hogy ami tetszik, az szabad.” (Csokonai Vitéz Mihály) Fájt, hogy a magyarból olasz bábot csinál, És szemébe mondtam: ez nem szabad, király! (Arany János) Csak úgy ömlött belőle a szép kifejezés, amit frázisnak is szabad, de nem illik nevezni. (Móricz Zsigmond) || a. (állítmányként, főnévi igenévi alannyal) Az uralkodó közhangulat elnézi, megengedi.  Szabad-e Dévénynél betörnöm | Új időknek új dalaival? (Ady Endre) || b. (állítmányi haszn, rendsz. tagadó formában) A személyes erkölcsi érzék, meggyőződés, lelkiismeret megengedi, nem tiltja. Nekem nem szabad őt megsértenem.  Totyogjon, aki buksi medve, | láncon – nekem ezt nem szabad! (József Attila) || c. (választékos) <A felszólító mód udvarias körülírására.> Nem szabad azzal megelégedned, hogy… A világért sem szabad azt hinnünk, hogy….
III. Vmitől mentes, vmitől nem korlátozott, vmitől független <dolog>.
1. Olyan <idő, időszak>, amelyben vkinek nincs előre meghatározott elfoglaltsága. Nincs egy szabad perce . Egész héten csak egy szabad délutánja van. Szabad óráiban zongorázik.  Mi négyen egy szabad percben… felmentünk Malthensné egy unokabátyjának lakására. (Justh Zsigmond) Minden második vasárnapja szabad. Délután háromtól hétig. (Kosztolányi Dezső)
2. Olyan <hely, terület>, amelyet vmely célra még nem foglalt le vki. Szabad ez a hely? Csak egy szabad hely volt a kocsiban. Brazíliában még sok a szabad föld.  Mondd, mit érlel annak a sorsa, | akinek nem jut kapanyél;… | ültetne krumplit harmadába | s nincs szabad föld egy kapa se. (József Attila)
3. Körül nem határolt, be nem zárt, vmely szempontból nem korlátozott <terület, tér>. Szabad térség; a szabad ég alatt; az isten szabad ege alatt; szabad levegőre megy: zárt helyről kimegy; szabad pálya: nyílt vasúti p. Végre megpillantották a szabad tengert. Csak a szabad természetben érzi jól magát.  Künn, szabad ég alatt, piacán a várnak, Egynéhány ölfából nagy tüzet csinálnak. (Arany János) Jancsi jobb szeret a szabad mezőn viaskodni a törökkel. (Gárdonyi Géza) Tavasztól őszig szabad ég alatt táboroz. (Tömörkény István) || a. Szabad föld: <a melegággyal, ill. a keltető ládikával ellentétben> kerti f. Szabad földben nevelt dísznövények.
4. Fedetlen, burkolatlan. Vminek a szabad része; (régies, népies) szabad kémény; olyan k., amelyet boltozatosan építenek a konyha fölé, s amely a konyha (pitvar) térségétől nincs mennyezettel elválasztva; szabad tűzhely: olyan t., amelynek tüze közvetlenül érintkezik az illető helyiség levegőjével, ill. az edények külső felületével; (villamosság) szabad vezeték: légvezeték. A válla és a háta szabadon van. Szabadon hagyja az arcát.  Fehér gömbölyű szabad vállaira szenvedélyes csókokat vetett. (Tolnai Lajos) Szabad lángra voltak a lábasok feltéve. (Móricz Zsigmond)
5. Más tárggyal v. tárgyakkal össze nem kötött, ill. nem érintkező. Szabad antenna; (repülés) szabad léggömb: a földhöz kötéllel nem rögzített l.; (fizika) szabad tengely: olyan forgási t., amelyre a forgás közben erő nem hat, s amelynek helyzete sem a térben, sem a forgó testben semmiféle feltételtől nem függ; szabadon álló vén diófa; szabadon függő szőlőfürtök. || a. Szabad szemmel: szemüveg, nagyítóüveg, látcső v. mikroszkóp nélkül. A szabad szemmel látható csillagok.  Leteszi szemeiről a pápaszemet… s szabad szemmel kezdi írni a következőket… (Mikszáth Kálmán) || b. (vegyi ipar) Önmagában előforduló, nem kötött <elem, vegyület>. Hevítés közben ez az anyag szabad zsírsavakra bomlik. Ez az elem szabadon nem fordul elő.
6. (hivatalos) Hatóság által meg nem kötött, hatósági korlátozás alá nem eső <áru, tulajdon, áruforgalom>. Szabad cukor; (pénzügy) szabad devizagazdálkodás: olyan d., amely a külföldi fizetési eszközök behozatalát és kivitelét, megszerzését, eladását, felhasználását stb. nem korlátozza; a kenyér, a liszt, a zsír szabad forgalma; szabadon értékesíthető termények. Szabad forgalomra tér át. || a. (pénzügy) Szabad deviza, valuta: olyan d., v., amelynek forgalma a szabad devizagazdálkodás következtében nem esik korlátozás alá.
7. Olyan, amiért nem kell fizetni; ingyenes. Szabad bemenet, fűtés, példány, világítás.  Nekem egy forintom van egy napra, meg a szabad koszt. (Jókai Mór) A kenyér szabad. Annyit ehet, amennyit akar. (Kosztolányi Dezső)
II. főnév. -ot (birtokos személyraggal nem haszn., de vö: szabadjára)
1. Politikai szempontból szabad ember.  Rabok legyünk vagy szabadok? | Ez a kérdés válasszatok! (Petőfi Sándor) || a. (történettudomány) (rendsz. többes számban) <A rabszolgarendszerben> nem rabszolga. A szabadok kis csoportja uralkodott a rabszolgák fölött.
2. (ritka) Olyan személy, aki belső indítékból cselekszik, aki a konvenciókkal, mesterséges korlátokkal nem törődik; szabad (I, 7) személy.  Az Élet a szabadot szereti. (Ady Endre)
3. (rendsz. -ba v. -ban, ritk. -ra, és -on ragos alakban) Városon v. más sűrűbben lakott településen kívül levő hely. Menjünk ki a szabadba. A város zaja elől a szabadba menekül. A szabadban tartózkodik.  Ki a szabadba, látni a tavaszt! (Petőfi Sándor) [Jónás] rohant ki Ninivéből a szabadba. (Babits Mihály) Aj de jó, hogy itt vagyok, és hogy fúj a kedves nyári hűs esti szél a tágas nagy szabadban. (Móricz Zsigmond)
4. Épületen, zárt helyen kívül levő tér v. terület, szabad levegő. A szabadban való tornázás: kiülteti a palántákat a szabadba. A szellőztető nyílás a szabadba vezet.  Nagyfejü buzgányát [= buzogányát] magasra emelé, szabadbrázatja tűz lett… *gy, a már becsődült apródokon által, Iszonyú dühösen a szabadba gázol. (Arany János) Szerettem volna az udvarra csalogatni, hogy a szabadban kijózanodjék. (Kosztolányi Dezső)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
III. ige (segédige csak egyes szám 3. személyben) Megengedi(k); meg van engedve, hogy …; nincs akadálya annak, hogy …; szabadott: szabad (I. II. 1a, 2a, 6) volt; szabadjon: szabad (I, II, 1a, 2a, d, 6) legyen; szabadna: szabad (I. II. 1a, 2a, d, 6) volna. Otthon a szobában nem szabadott játszani. Szabadjon megjegyeznem. Szabadna kérdeznem? Nem szabadna ezt tenned.  Szabadjon elmondani egy adomának látszó dolgot… (Vas Gereben) Makacs húzással húzom az életet S vajjon szabad volna-e halnom És most meghalni szabadna éppen? (Ady Endre)
Szólás(ok): ld. tánc, vásár.
Szóösszetétel(ek): szabaddobás; szabadfogás; szabadliceum.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT