szab
szab ige -tam, -ott, -jon
1. tárgyas <Szövött anyagot, bőrt> mérték, rajz v. minta alapján szétvág, hogy a darabokból vmely ruhát, öltözéket, lábbelit lehessen készíteni. Bőrt, posztót, szövetet, vásznat szab. || a. tárgyas (tárgy nélkül is) <Ruhadarabot, lábbelit> készít v. előkészít azzal, hogy a megfelelő nyersanyagból kellő nagyságú és alakú darabo(ka)t vág ki hozzá. Bőre, hosszúra, rövidre, szűkre szab vmit. Rosszul szabta a ruha elejét és az ujját. Ez a szabó jól szab. Egész nap csak ott szabott, egy öltést sem tett. A szabó jó szűkecskére szabta a nadrágot, (Petőfi Sándor) Ott volt a kiskendő a bal felső zsebében, amit urasan szabott a szabó a célra. (Móricz Zsigmond) Öblíts benzinben selymeket;… | jól szabj, hogy álljon jól a nadrág;… Koldulsz? Betörsz? A rend lecsap rád – | a tőkéseké a haszon. (József Attila) || b. tárgyas Vkire, (ritka) vmire szab: <ruhát, ruhadarabot, lábbelit> úgy szab ki, hogy tökéletesen ráillik vkire, vmire. Vö: rászab (1). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk szab; → testére van szabva. Úgy áll rajtad ez a kabát, mintha rád szabták volna. Mérték után csináltattam a … szabónál, tulajdon testemre szabták. (Mikszáth Kálmán) || c. tárgyas <Egyéb anyagot v. belőle készült tárgyat> a megfelelő nagyságú és alakú darab kivágásával vmely célra előkészít, ill. vmilyenre elkészít. A bádogos szabja a bádogot. Az asztalos hosszúra szabta a deszkát. Le kellett egy kicsit hajolnia…, mert a szemöldökfát alacsonyra szabták. (Móricz Zsigmond) || d. tárgyas (átvitt értelemben, ritka, tréfás) Vkit vmilyenre szabtak: vki olyan alakú, termetű, nem nagyobb. Rövidre, soványra szabták. Három olyan kitelnék belőle, mint Schubert úr, akit egy kissé csakugyan vékonyra szabtak. (Tolnai Lajos)
2. tárgyas (átvitt értelemben) Vmit vmihez, vkihez illően, megfelelően rendez v. alakít; vmit vmihez, vkihez alkalmaz. Vö: hozzászab (2). Kiadásait a zsebéhez szabja: csak annyit költ, amennyi jövedelméből telik. Öltözködését az időjáráshoz szabja. Beszédét a hallgatósághoz szabja. Előadásának stílusát hozzánk szabta. A szokáshoz, emberekhez Nem szabom én éltemet; Oskolai törvényekhez Nem szabom én versemet. (Kisfaludy Sándor) Fejemnek alja bú és régi gond… S mégis nyugottnak illik látszanom, Ruhámhoz szabni lelkem s arcomat. (Vörösmarty Mihály) Mit törődik az emberek gyártotta paragrafusokkal? Azokat nem az ő mértékére szabták. (Babits Mihály) || a. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) Vmit vmilyenre szab: vminek vmilyen terjedelmet, időtartamot ad, mér ki. Szűkre szabja szavait; hosszúra szabja a beszédet, a levelét. Iparkodtam minél rövidebbre szabni levelemet. (Arany János) || b. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) Vkire szab: <beszédet, szerepet> vkire találóan, rá való célzással, jól odaillően fogalmaz meg. Vö: rászab (1a). Rám, rád, rátok, ránk, rájuk szab. Mintha csak éppen Jancsira szabta volna a beszédet, egy szóig ráillett. (Vas Gereben) || c. (átvitt értelemben, kissé régies, választékos) Vmihez szabja magát: alkalmazkodik, igazodik hozzá. Ehhez szabd magad! S ha tán feleségünk szeszélyes, Magunkat szabni szeszélyéhez… Lássátok, ez a szerelem! (Petőfi Sándor) Én a választókerületem akaratához szabom magamat. (Jókai Mór)
3. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) Kimérve, kiszámítva megállapít vmit. Nem vagy-é te ama bolygó, … Kinek útját szabja, méri A tudákos emberelme. (Arany János) || a. tárgyas (ritka) Vkihez, vmihez hozzámér, hasonlít vkit, vmit.
4. tárgyas (átvitt értelemben, hivatalos, választékos) <Kötelezettséget v. vmely cselekvésben, magatartásban irányt adó, kül. azt korlátozó mértéket> megállapít, lerögzít. Feladatokat, kötelességeket szab vkinek v. (ritka) vki elé; föltétel(eke)t szab vkinek v. vki elé; → határt szab vminek; irányt szab vkinek, vminek; (választékos) rendet, törvényt szab; utasításokat szab (vkinek). A leány apja azt a feltételt szabta a fiú elé, hogy ha meg akar nősülni, előbb tegye le a vizsgáit. Éntőlem sem valami morális önmegtartóztatás tiltotta el a bort… De néha rámjött. Egész váratlanul. Minden ok nélkül úgy éreztem, ízlik, s akkor nem szabtam határt. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyas (átvitt értelemben, kissé régies, választékos) <Fizetendő összeget> megállapít, előír. Vámot szab; olcsó árakat szab. Oly csekély árt szabott…, hogy alkuba sem ereszkedtem vele. (Petőfi Sándor) [A kard] Ritkaszép török mű, úgyhogy árát szabni Sem lehetne könnyen, nemhogy azt megadni. (Arany János) || b. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) Vkire, (ritka) vkinek szab: <adót, büntetést, elégtételt> mérték szerint meghatározva vet, ró vkire. Vö: rászab (2). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk szab; (népies, régies) törvényt szab vkire: bírói ítélettel sújtja. Ötévi börtönt szabtak rá. [Az ellenség] Budán vét majd véget becses törvényünknek, Ott fog adót szabni dicső nemzetünknek. (Csokonai Vitéz Mihály) Sír lesz a fogháza: elmegy abba önként, Földi bíró többé nem szab őrá törvényt. (Arany János) || c. tárgyas (átvitt értelemben, hivatalos, választékos) <Időt, időpontot> kijelöl, meghatároz. Határidőt szab vmire; (ritka) órát, napot szab a találkozásra. Minden hitelezője terminusát… András-napra szabta. (Tolnai Lajos)
5. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) Vmi kijelöl, megmutat vmit, s ezzel vkinek a cselekvését, magatartását meghatározza v. korlátozza. Korlátot szab vminek: korlátja vminek; korlátozza; irányt szab: vminek meghatározza az irányát, irányt mutat. Nagyravágyásának semmi sem szab határt. Nincs főnök itt [az életben] s mégis szigorú hivatal | szabja tenni mindenkinek azt amit nem akar. (Babits Mihály)
6. tárgyas (átvitt értelemben, régies, tréfás) <Ütést> mér, vág vhova. Tenyerébe szabtam egy nagy parolás pácsit [= pacsit]. (Vas Gereben)
Igekötős igék: átszab; beleszab; egybeszab; elszab; felszab; hozzászab; kiszab; leszab; megszab; összeszab; rászab.
szabat; szabható.
