sütő
sütő melléknév és főnév
I. melléknév
1. (átvitt értelemben is) Olyan <személy>, aki süt (1, 3–5, 8). Kenyeret sütő asszony; a puskáját a szarvasra sütő vadász; a lovak nyakába ismertető jelet sütő csikós; szemét a földre sütő asszony.
2. (határozóval) Olyan <tárgy, anyag, égitest>, amely izzó voltánál fogva hőt sugároz. Melegen sütő kályha; forrón sütő nap; a bőrt barnára sütő nap.
II. főnév -t, -je [e]
1. Tűzhely, kemence elkülönített rekesze, amelyben a belehelyezett tárgyat, ételneműt a meleg minden oldalról egyenletesen éri. Beteszi a sütőbe a tésztát. Kinyitja a sütőt, és megszurkálja a pecsenyét. Visszatolta a tepsit a sütőbe, mert még halvány volt a tészta. (Nagy Lajos)
2. (tájszó) Falusi ház része, ill. az udvaron külön álló kis épület, amelyben a sütőkemence van.
3. (kissé régies) Kenyér és tésztafélék sütésével foglalkozó iparos. A sütők ipartestülete. Hozott … a sütőktől és cukorral bánó mesteremberektől mézes lepényt. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. sütőasszony; sütőcső; sütődeszka; sütőhely; sütőipar; sütőiparos; sütőmester; sütőmunkás; sütőműhely; sütőnő; sütőpléh; sütőrács; sütőrostély; sütősegéd; sütőszóda; sütőtál; sütőtanonc; sütőtepsi; sütőüzem; 2. bábsütő; gesztenyesütő; ostyasütő; palacsintasütő; pecsenyesütő.
sütős.
