sütés
sütés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Általában a süt (1) igével kifejezett cselekvés, művelet, eljárás; az a cselekvés, hogy vki süt, vmit sütnek. Gázzal, gyors tűzön, lassú tűzön, lábasban, nyárson, roston, serpenyőben (való) sütés; hús, kukorica, lángos sütése. Sütéskor forgatni kell a húst. || a. Kül. kenyérsütés, sütemény, sült, tészta, kalács készítése. Ünnepi sütés; sütéshez készülődik; begyújt a sütéshez. Holnap sütés lesz. [A koldus] Ül … egy eltört nagy edény cserepén; tekenője sütéshez Egy hordó dongája, repedt az is. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. (csak jelzővel) Ennek eredménye; olyan kenyér, kalács, sütemény, amelyet vki sütött, v. vmikor sütöttek; sütet. Friss, mai, tegnapi sütés. Egy nagy karéj kenyér volt a szívemen felül levő kabátzsebbe begombolva, az édesanyám sütése. (Móra Ferenc)
3. jelzői használat(ban) (népies) Olyan mennyiségű <liszt>, amennyiből egy alkalommal kenyeret sütnek; sütet. Már csak egy sütés liszt van a házban.
4. (ritka) Tüzes, forró eszközzel való égetés, alakítás. A haj sütése. || a. (régies) Tüzes vassal való megbélyegzés. Sütéssel Megbélyegezem, békóba vetem [őket]. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
5. (ritka) Az a tény, hogy vmi süt (6–7), tüzel, éget. A kályha, a kemence sütése. A nap sütése ellen széles karimájú kalappal védekezett.
Szóösszetétel(ek): hajsütés; kenyérsütés; napsütés; ökörsütés; szalonnasütés.
sütési; sütésnyi; sütésű.
