sugár
sugár főnév sugarat, sugara v. sugárt, sugárok, sugára
Általában vmely kiinduló pontból egyenes vonalban (ki)terjedő, áramló anyagi v. energia-részecske.
1. (fizika) Vmely kiinduló pontból, forrásból egyenes vonalban terjedő parányi anyagi részecskék v. elektromágneses impulzusok (összessége). Ibolyántúli, infravörös, láthatatlan sugarak; a fény, a hő sugarai. Újrendszerű fényforrások öntik | – pótolni az élő napot, a kintit – | a violántúli sugarakat. (Babits Mihály) || a. Kül. fénysugár. A csillag, a gyertya, a lámpa sugára(i). A fény sugarai megtörnek az üvegen. A nap sugarai a redőny résein át hatoltak a szobába. Enyészvén a nap, az égnek Tetején súgári nem égnek. (Csokonai Vitéz Mihály) A nap is, midőn lemégyen, Pazarolva földön égen Szétszór minden sugarat. (Petőfi Sándor) Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd Távol csillag remegő sugarát. (Tóth Árpád) || b. (gyak. többes számban) (választékos) Általában fény, sugárzás. Sugarat → szór. A tavaszi nap sugarai előcsalják a fűszálakat. A nap tüzes sugarakat lövell. A csillárok ragyogó sugarait visszaverik a tükrök. Mosolyogva néz a földre A szelíd nap sugara. (Petőfi Sándor) Künn már az arany nap sugarát elönti. (Arany János) Európa, … Kölyökkorom óta nem ültem-e éjjel | lámpám sugaránál tanulva a leckéd? (Kosztolányi Dezső) || c. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) A szem sugara: nézés, tekintet (mintegy az ember lelki; szellemi energiáinak a kisugárzása). Okos szemének a sugara át tudott hatolni az emberi csontvázon, és magába tudta fogadni a természet minden szépségét. (Ambrus Zoltán)
2. Vmely folyadéknak v. gáznak szűk nyíláson kisebb-nagyobb erővel, vékonyabb nyalábban kilövellő, előtörő tömege. A gejzír hatalmas, fellövellő sugara. Vékony sugárban folyik az olaj. Vastag sugárban ömlik, zúdul a víz a csőből, a tartályból.
3. (mértan) A kör kerületének v. a gömb felszínének vmely pontját a középponttal összekötő egyenes, ill. távolság. A sugár az átmérő fele. || a. (mértan) Az ellipszis vmely pontját az egyik gyújtóponttal összekötő egyenes, ill. távolság. A két sugár összege egyenlő a főtengely hosszával. || b. (ritka, mértan) Egyenes (II. 1). → Vetítő sugár.
4. (állattan) A madár tollát alkotó vékony, rugalmas, egymáshoz tapadó szálak, szarulemezek egyike. A toll gerincén helyezkednek el a sugarak. || a. (állattan) A hal úszóinak vázát alkotó vékony, szálkaszerű képződmény.
5. (tájszó) Az ostor végéhez toldott fonadék: sudár. Sugárra ereszti az ostort: nagy lendülettel, egész hosszában kicsapja. Toldi a nagy ostort súgárra ereszti. (Arany János) Rózsa Sándor levette a karikást a válláról, … sugárra eresztette, s rettenetesen nagyot csattantott vele. (Móricz Zsigmond)
6. jelzői használat(ban) (népies, irodalmi nyelvben) Karcsú, nyúlánk, sudár (I. 2) <személy, termet, alak>. Sugár leány, legény; sugár alak, derék, termet. Csak egyszer lássam még sugár alakját … (Madách Imre) Hát egyszer csak bejőtt egy kisjány, de nagyon szép sugár jányka vót. (Móricz Zsigmond) || a. (népies) Magas, egyenes, sudár (I. 1) <fa, építmény>. Sugár cédrus ép dereka. (Faludi Ferenc) Rázza árnyékát a szélben Két sugár fa. (Vörösmarty Mihály) Sugár torony kilátszik a pusztára. (Tompa Mihály)
7. jelzői használat(ban) (ritka) Keskeny, de éles rajzú, vonalú <szemöldök>. Sugár két szemöldöke mintha szénnel volna odahúzva. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. sugárágyú; sugárcsomó; sugáregyenes; sugárfény; sugárfelület; sugárkarcsú; sugárkezelés; sugárkorona; sugárkör; sugárküllő; sugárlövellő; sugárnyomás; sugároszlop; sugárözön; sugárszivattyú; sugárvető; sugárvisszaverődés; 2. csillagsugár; fénysugár; hatósugár; holdsugár; lángsugár; napsugár; reménysugár; röntgensugár; szemsugár; vezérsugár; villámsugár; vízsugár.
sugarú.
