spekulál
spekulál [ë v. e] tárgyatlan ige -t, -jon
1. (bizalmas) Gondolkodik, elmélkedik, töpreng, töri a fejét vmin. Mit spekulálsz már annyit? Min v. miről spekuláltok? Néhány nap telt el, ami alatt a fiú csendesebb volt a szokottnál … Ezalatt kontemplált és spekulált. (Petelei István) Hajóra s annak közeledésére csak abból lehet következtetni, hogy a sárga fénypont egyre nő. Így spekulálnak a váró unatkozó, türelmetlen emberek. (Nagy Lajos) || a. (bizalmas) Habozik, bizonytalankodik. Ne spekulálj annyit, ugorj már bele a vízbe! || b. (ritka) Vminek a lehetőségét, várható eredményét mérlegeli, latolgatja; számít(gat), tervez(get). Már hajnali három órakor csöndesen pipázgatni, kalkulálni, spekulálni … kezdett. (Tolnai Lajos) || c. (bizalmas) Vmire spekulál: ravaszul, alattomban számít, vár rá, ügyeskedéssel elérni, megszerezni, megvalósítani törekszik, terveket kovácsol vele kapcsolatban. Mire spekulálsz? Az imperialisták háborúra spekuláltak. Az üzérek az árak emelkedésére spekuláltak. Az örökösök már a halálára spekulálnak. Mi a tennivaló … Erősebb ellenőrzése azoknak a dolgoknak, melyekkel az üzleti szellem … a serdületlenek érzékiségére spekulál? (Ambrus Zoltán) Csak élni akar … Nem spekulál fegyverrészvényre, s nem izgul, hogy a lakói fizetnek-e. (Gelléri Andor Endre)
2. (rosszalló) Spekulációval (2, a, b) foglalkozik; üzérkedik, nyerészkedik (vmivel). Rosszul, ügyesen spekulál; disznókkal spekulál. A tőzsdén részvényekkel spekulált. Rosszul spekulált, megugrott Belgiumba; a társát le kell tartóztatni (Ambrus Zoltán)
Igekötős igék: agyonspekulál; elspekulál; kispekulál.
spekulálás; spekulálgat; spekuláló; spekulált.
