sőt
sőt kötőszó (a kapcsolt m, tagmondat, mondatrész, szó előtt áll)
A. <Tagmondatok, mondatok, mondatcsoportok kapcsolására és szembeállítására.>
1. <Fokozó értelmű tagmondat, mondat v. mondatcsoport kapcsolására; …is, még (…is) kötőszóval, ill. szókapcsolattal v. ezek nélkül>: az előző mondatban v. mondatcsoportban kifejezett dolgon kívül (még), azon felül; és ami még többet jelent. Sőt mi ← több. Megtanulta a leckét, sőt az írásbelit is megcsinálta. Egészen bizonyos, hogy eljövök, sőt a feleségemet is elhozom. Nem megyek el hozzá, sőt (még) nem is írok neki. Nem látja be, hogy hibázott, sőt dicsekszik vele. Ne szólj róla, sőt ha kérdezi, se felelj. Ládájába’ [Szűcs Györgynek] pénz, egy bögre, Azonkívül juha, ökre És – szamara volt neki. Sőt az is szent, hogy már régen Ott ülne a bírószéken. (Arany János) Néha mind a ketten is danoltak. Sőt néha én is danoltam velök. (Gárdonyi Géza) Tíz óra is elmúlt és még mindig nem jött Kopereczky, sőt a fél tizenegyet ütötte a toronyban, mégse mutatkozott az utcán. (Mikszáth Kálmán) Szindbád szerette, ha a nők bolondokat fecsegnek, sőt leginkább akkor szerette a nőket, ha nem voltak okosak. (Krúdy Gyula) –11 <Toldásszerűen kapcsolt tagmondat, mondat bevezetésére, mikor egy új, jelentősebb mozzanatot a gondolat befejezése után, utólag fűzünk az állításhoz.> [A főügyész] röstellte csak úgy a szolgával intéztetni el [a pénzkérést], sőt nem is lehet, hiszen új szolgája van. (Móricz Zsigmond) –12 De sőt: ráadásul még. Az útmester … mindennapos volt nálunk, de sőt egy özvegy magazináriust [= raktárost] is hozva magával. (Tolnai Lajos) || a. <A fokozó érték háttérbe szorulásával:> (elavult) és sőt (még): azonfelül. Holmi kérdéseket tettek tőlle [a haldokló Bercsényinétől] a rendelése iránt; az urunk az ágya mellett volt, és mindenre megfelelt, és sőt még valamit akart volna még mondani a fejdelemnek, már el is kezdette volt, de egy-két szó után csak csendesen kimúlék e világból. (Mikes Kelemen)
2. (gyak. még, éppen, inkább szóval nyomósítva) <Ellentét, szembeállítás kifejezésére, állító formájú, de negatív állásfoglalást, keveslést, helytelenítést stb. tartalmazó mondat után> ellenkezőleg. [Ez kevés lesz.] – Sőt sok is. [A többség ellene van.] – Sőt inkább pártolja. Ledér. Ott kemény lesz térded alja. – Balga. Sőt itt jó helyen vagyok. (Vörösmarty Mihály) Bánjuk-e, hogy a dicsőség Egészen szárnyára vett? … Sőt örüljünk, sőt előre! (Arany János)
3. (gyak. inkább, éppen kötőszóval nyomósítva) <Ellentét, szembeállítás kifejezésére, tagadó v. tiltó mondat után, mintegy a tagadást, ill. tiltást tetézve az ellentmondó gondolat állításával:> éppen ellenkezőleg; hanem. Nem tiltakozik ellene, sőt (éppenséggel) akarja. Nem ellenzi lánya házasságát, sőt szívesen látja. Ne akadályozd őt a dolgaiban, sőt inkább segíts neki. Nemhogy elromlott volna annyi gyöngéd kényeztetés által, sőt mindez csak szelídebbé, kedvesebbé tette őt. (Jókai Mór) [Malinka Kornél] vak nem volt (sőt inkább igen ábrándos szemei voltak). (Mikszáth Kálmán) Nekem nem szabad mozdulni helyemről, hisz nyomban gyanúba fognának. Sőt ma délelőtt, szokás szerint bemegyek a kabinetirodába, mintha mit sem tudnék az éjszakai jelenetről. (Krúdy Gyula) –31 (a sőt kötőszó után néha hosszabb szünet következik) (irodalmi nyelvben) <A második helyen álló állításból hiányzik az odaérthető állítmány>. Nem járja most csel, sőt őszinteség. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) –32 <Negatív értelmű v. tagadó, tiltó alakú eldöntendő kérdés után következő nyomatékos állítás, felszólítás bevezetésére>. [Te is ellene vagy?] – Sőt nagyon is mellette vagyok. [Nem szereted?] – Sőt nagyon is szeretem. [Ne menjünk el?] – Sőt a gyermekeket is hozzátok magatokkal! –33 (ritka) <Tárgyi, határozói, jelzői mellékmondatban, vmely előbbi mondattal való szembeállítás jelölésére>. [Nem megy kirándulni.] A felesége azt mondja, hogy sőt igenis megy. Bekukkant… a komorna, ha vajon nem szundikál-e a méltóságos kisasszony? Csak annak konstatálása után, hogy sőt élénken beszélget valami úrral, sompolygott be Tóth uram. (Mikszáth Kálmán) –34 (ritka) <Ellentétes kötőszóval együtt:> de sőt: hanem (éppen ellenkezőleg). Senki se ment az asszony segítségére, de sőt figyelembe se vették a dolgot. (Móricz Zsigmond)
B. <Egyenlő rangú mondatrészek, szavak kapcsolására>.
1. <Mondatrészek szembeállításában a sőt szóval azt érzékeltetjük, hogy a (néha helyesbítésként) kapcsolt szó az előzőhöz képest magasabb fokot, mértéket jelent. Jó, sőt kitűnő munka. Te rangodat, sőt önnön rangomat megmocskolád – hát ez illik-e? (Katona József) A kölcsönt vissza fogja fizetni kamatostul, sőt a kamatok kamatjával. (Ambrus Zoltán) [Lenci] Télen kis bocskorban járt, de volt abban rongy elég. És meleg ételt, sőt húst evett tavaly egy toron. (Ady Endre) –11 <Toldásszerűen alkalmazott mondatrész, főleg állítmány kapcsolására.> Barátságos volt hozzá, sőt pajtáskodó. || a. <Számfogalmak, mennyiségek fokozásának kiemelésére:> Sőt (még): de (még). Ezen a nyáron harmincszor voltam uszodában, sőt talán negyvenszer is. Száz forintot adnék érte, sőt százhuszat is. Mi kell még? lám, mindent hozok, Amit igértem, sőt még többet is. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) A pápista és oláh templomban két, sőt három harang is lármázott. (Ady Endre) || b. <Tagadással kapcs., számfogalmak, mennyiségek negatív irányú fokozásának kiemelésére:> Sőt (még): de még. Nem ér száz forintot, sőt még ötvenet sem. Három napig tart, (még) addig sem.
2. (gyak. inkább, éppenséggel határozószóval nyomósítva) <Tagadó v. tiltó értelmű előzmény után a sőt szóval olyan mondatrészt kapcsolunk, amely az előzőnek az ellentétét fejezi ki:> ellenkezőleg, hanem. Nem szegény, sőt inkább gazdag. Nem szerencse kedves grófnő, sőt szerencsétlenség, ami ide hozott. (Jókai Mór)
C. <Mondat értékű szóként>.
1. <Az előző mondatra, az előzményre fokozó értelemben utalva:> s ez még (annál is) több. Ami az én feladatom volt, azt elvégeztem. Sőt!
2. <Tagadó mondat tagmondat után nyomatékos állításként:> éppen ellenkezőleg. Nem vagyok bizonyos benne. Sőt! [Úgy tudom, nem szeretsz olvasni.] – Sőt! [Nincs kifogásom a házasság ellen.] – Sőt! Nem haragszik? – Sőt. Egyebet se szándékozom csinálni, mint egész este haragudni. (Mikszáth Kálmán) Az ura vaksi, öreg ember volt, de a vakság nem zárja ki a féltékenységet, sőt. (Ambrus Zoltán) Az nem egészséges hely. – Sőt. (Gárdonyi Géza)
