sós
sós melléknév -an, -abb
1. Olyan <anyag, álló-, folyóvíz v. földből feltörő víz>, amely természetes állapotában észrevehető mennyiségű sót tartalmaz. Sós levegő, tenger, tó; sós forrás, kút; sós víz: a) olyan víz, amelyben több-kevesebb konyhasó van feloldva; b) <az édesvízzel szemben> tengervíz. Ahol hegy volt s liget, Fenéktelen sós tengerek fakadtak. (Csokonai Vitéz Mihály) Mohó, őrült vágy élt bennünk, hogy … magunkba szívjuk a hűs, sós vizet. (Kuncz Aladár) Szép hajóutak, flörtök, napsütés, sós levegő, sport a fedélzeten, tánc és ital este a fényesen kivilágított szalonban … (Hunyady Sándor) || a. (népies) Olyan edény, amelyben sót tartanak. Sós bödön. || b. Sziksóval borított, sziksóban gazdag. Sós föld, terület. || c. (átvitt értelemben, ritka) Sós könny: lelki szenvedésből fakadó sírás során hullott könny, ill. maga a sírás. Ha tisztét mindenki tette volna, mint én, Falatomhoz e sós könyet nem vegyítném: Sántán is, bénán is, töltenék víg napot. (Arany János) Sósabbak itt a könnyek S a fájdalmak is mások. | Ezerszer Messiások | a magyar Messiások. (Ady Endre)
2. Olyan <étel, folyadék>, amelybe v. amelyre ízesítés v. hosszabb ideig való eltartás végett sót tettek, v. amelyet feloldott sóban helyeztek el; (meg)sózott, besózott. Sós hal, hering, hús; sós szalonna, túró; sós uborka; sóslé, pác; sósan: jól megsózva Sós, paprikás kenyeret majszolgatott (Krúdy Gyula) || a. Olyan <étel>, amelybe a kelleténél több sót tettek; elsózott. Ehetetlenül, kellemetlenül sós. Sós lett a mártás. Sósan főz. || b. (átvitt értelemben, ritka) Sós nyelvű: olyan <személy>, aki csipkelődni szeret; rosszmájú, csípős nyelvű. Így mesélik ennek a leánykérésnek a részleteit a Noszty-rokonság sósabb nyelvű tagjai … (Mikszáth Kálmán)
3. Só jelenlétét érzékeltető. Sós íz || a. Ilyen ízre emlékeztető <érzet>. A tenger sós szaga.
Szóösszetétel(ek): sós-keserű; sósvízi.
sósság.
