sír [2]
sír [2] főnév -t, -ok, -ja
1. Földbe ásott gödör, verem, amelybe a halottat rendsz. koporsóban leeresztik, s földet hányva rá, eltemetik; sírgödör. Mély, nyitott sír; a sír fenekén, mélyén, ölén; sírba temet, tesz; sírban nyugszik, pihen; sírt ás, felbont; kirabol. Szóláshasonlat(ok): hallgat, mint a sír: biztos, hogy nem fog beszélni, nem fogja elmondani a rábízott titkokat. Áldott magánosság! te légy barátom, Mikor csak a sír lesz örök sajátom. (Csokonai Vitéz Mihály) A hősöket egy közös sírnak adják, kik érted haltak, szent világszabadság! (Petőfi Sándor) Nyitott sírokat léptem által Halálos éjjelen. (Ady Endre)
2. Az eltemetett halott, ill. koporsója fölé emelt domb; sírdomb, sírhalom. Csillagos, fejfás, keresztes, kopjás, oszlopos sír; az ismeretlen v. névtelen → katona sírja; besüppedt a sír; virágokat hint, ültet a sírra; felhantolja a sírt; (vallásügy) megnyílnak a sírok: <keresztény szóhasználatban: a vallási elképzelés szerint az utolsó ítélet napján> a halottak feltámadnak. Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak. (Petőfi Sándor) Együtt, egymás mellett álltunk meg fejtől a sír mellett, és hallgatag áhítattal engedtük át magunkat a fájdalomnak. (Kaffka Margit) Budapest! Itt éltem én! … | Ha meghalok, mondjátok a síromnál: | Budapest. (Kosztolányi Dezső) || a. (vallásügy) Szent sír: <Jeruzsálemben> az a sírbolt, amelyben állítólag Jézus holtteste nyugodott. || b. (költői) A szent sír vitéze: keresztes vitéz. Atyám is a szent sír vitéze volt. (Madách Imre)
3. (átvitt értelemben) <Kül. állandósult szókapcsolatokban:> a sírgödör mint a halál jelképe, ill. maga a meghalás, a halál. → Elnyelte a sír szája; a sír szélén ← van; sírba → hajlott; (választékos) sírba dől, hanyatlik, hull, száll: meghal: → leszáll a sírba; sírjába → tér; sírba → dönt → taszít vkit; sírba → kísér vkit; sírba fog tenni vkit: túl fog élni vkit; sírba visz vkit: a) <betegség, lelki szenvedés> halálát okozza vkinek; b) (bizalmas, túlzó) <személy> sok bánatot, bosszúságot okoz vkinek; a végletekig elkeserít vkit; → elviszi magával a sírba; sírba viszi a titkot: úgy hal meg, hogy vmely előtte ismeretes titkot nem árul el senkinek; a sírból hozták vissza: már halálán volt, de sikerült megmenteni; sírig hű; a síron túl: a halál után; a síron túl sem feledi el; a síron túl is szeret. A hullámok közt lelte sírját. Szóláshasonlat(ok): olyan, mintha a sírból jött volna vissza: sápadt, gyenge, csak pislákol benne az élet. Sírba szállott szemünk fénye. (Arany János) Hedvig erősebb volt Margitnál, de mennyivel erősebb! mégis egy tüdőgyulladás sírba vitte. (Gárdonyi Géza)
4. (átvitt értelemben, választékos) Vkinek, vminek a romlása, pusztulása, ill. az a hely, ahol ez bekövetkezik. Vkinek, vminek a sírját ássa v. megássa vkinek, vminek a sírját: vkinek, vminek a teljes pusztulását készíti elő. A mocsarak lecsapolása lett a sírja a régi pákászok világának. S a sírt, hol nemzet sűlyed el, Népek veszik körűl. (Vörösmarty Mihály)
Szólás(ok): a sír szélén áll, van v. sírban van a fél lába v. fél lábbal a sírban van: nem sokáig él már, közel van a halálhoz; megfordul v. forog a sírjában: <vmely elhunyt személy> puszta emlékével is hevesen tiltakozik ellene.
Szóösszetétel(ek): 1. sírágy; sírásás; sírbogár; sírbontó; sírének; sírfa; sírfejfa; sírfelbontás; sírfenék; sírfosztogató; sírgyalázás; sírjel; sírkápolna; sírlakó; sírlámpa; látogatás; sírlepel; sírmécs; sírmező; sírodú; síroszlop; sírőr; sírpárkány; sírrabló; sírrács; sírszag; sírszellem; sírszomszéd; sírtakaró; sírterem; sírüreg; sírvirág; 2. hullámsír; tömegsír.
