seprű [2]
seprű [2] [ë] főnév -t, -je [e] söprű
Növényi szálakból (kül. cirokból, gallyból) v. tollból készített, hosszabb nyéllel ellátott eszköz pornak, szemétnek, hulladéknak egy csomóba való összehúzására v. padlóról, utcáról, udvarról stb. való eltávolítására. Seprűn → nyargal; seprűt köt. A sarokba támasztotta seprűjét. Egy este gyönyörű, félelmetes | pillangót fogtunk, halálfejeset. | A méz csalta be az ablakon át | … s mikor remegő | szárnyaival egy sarokban megült … | seprűvel leütöttük. (Szabó Lőrinc)
Közmondás(ok): Új seprű jól seper: eleinte mindenki buzgón szokta ellátni tisztét.
Szóösszetétel(ek): 1. seprűkötés; seprűkötő; 2. ágseprű; cirokseprű; nyírseprű; tollseprű.
seprűs.
