seprő [1]
seprő [1] [ë] főnév -t, je [e] v. sepreje [ë-e-e], (népies) seprű -je [e], söprő -je v. söpreje, söprű -je [e] (csak egyes számban)
1. Borseprő. Lehúzza a seprőről a bort. Pálinkának főzeti a seprőt. Az oly italt, mely seprűvel vegyes, … Nem illetem. (Szigligeti Ede)
2. (ritka) Ebből főzött pálinka. Ivott egy pohár jó söprőt, mert beszélni akart. (Tolnai Lajos)
3. (ritka, régies) <Vmely folyadékban, főzetben> az edény aljára lerakódó üledék. A béresek beültek az asztalhoz …, hogy kiehessék magukat a kedves kávéból. Föl is találtatott• az … söprűjével, vagyis salakjával együtt. (Vas Gereben) [A] fehér por … sűrű, nehéz seprűben ülepedett le a pohár fenekére. (Jókai Mór)
A 3. sz. jelentés Vas-idézetében a második mondat eleje így javítandó: Föl is tálaltatott az …
4. (rendsz. birtokos személyraggal) (átvitt értelemben, ritka, régies) Vminek a seprője: az emberiségnek, ill. emberek bizonyos csoportjának a leghitványabbja, alja, szemete. A társadalom, az emberiség seprője. Ó embernek seprűje és ocsúja, Ó hályogos és tályogos nevek … (Juhász Gyula)
5. (átvitt értelemben, ritka, régies) Vmely hatásnak a maradványa, vmely lelki mozzanatnak visszamaradt nyoma. A keserűség némi seprejét lehetetlen, hogy szívedben fel ne fedezzem. (Madách Imre) A lelkiösmeret némi söpreje még mindig van benne. (Szigligeti Ede–Shakespeare-fordítás)
Szóösszetétel(ek): borseprő.
seprős.
