sark
sark főnév -ot v. (3. jelentésben:) -at, -a
1. (földrajz, csillagászat) A Föld v. vmely égitest forgási tengelyének végpontja; a legészakibb ill. legdélibb pont a földön, égitesten; pólus. Északi, déli sark; a Jupiter északi, déli sarka; → kimozdítja a földet sarkaiból; előbb → kimozdul sarkából a föld. A sarkokon hat hónapig tart a nappal és hat hónapig az éjszaka. A diplomata minden ünneplésen megjelent a föld egyik sarkától a másikig. (Móra Ferenc) || a. (csillagászat) Az égnek az a pontja, amely a Föld forgási tengelyének meghosszabbításába esik; pólus. A sarkcsillag az ég északi sarkának közelében látszik. Sarktól sarkig villám lövelt. (Arany János–Burns-fordítás)
2. (tudományos) A mágnestű északi, déli sarka: a m-nek az a vége, mely a Föld északi, ill. déli sarkának irányába mutat.
3. (régies) Sarok (1). Minden sark billeg a táncra. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): sarktörvény.
