sárga
sárga melléknév és főnév
I. melléknév sárgán, sárgább
1. A szivárvány színei között a zöld és a narancsszín közé eső; olyan színű, mint az érett citrom v. a szalma színe. Elénk, világos sárga; sárga csikó ←; (történettudomány) sárga csillag: a) a fasiszta terror dühöngése idején hatágú csillag alakú sárga szövetdarab, amelyet a zsidóknak a ruhájukon kellett viselniük; b) táblára festett, ilyen alakú és színű jel a zsidók számára kijelölt lakóházak megkülönböztetésére; sárga festék; sárga folt ←; (vegyi ipar) sárga foszfor: viaszsárga, áttetsző, rendkívül reakcióképes, mérgező f.; a sárga földig ←; sárga liliom ←; sárga ruha, virág; a petróleumlámpa sárga fénye; a lemenő nap sárga korongja. Szóláshasonlat(ok): sárga, mint a → kikerics. Hervad már ligetünk, s díszei hullanak, | Tarlott bokrai közt sárga levél zörög. (Berzsenyi Dániel) Ahol álltam, sárga föveny-szőnyeg Volt terítve, s tartott a mezőnek. (Petőfi Sándor) Egy nagy mezőn voltam, körülöttem hegyek voltak, és sárgán sütött a nap. (Karinthy Frigyes) A fán a levelek | lassan lengenek. Már mind görbe, sárga | s fonnyadt, puha. (József Attila) || a. Olyan <állat>, amelynek szőre v. tolla sárgásbarna színű; a pejnél világosabb sárgás szőrű <ló>. Sárga borjú, tyúk, ló. Itt van immár a had, Laczfi nádor hada, | Itt kevély hadával Laczfi Endre maga; | Délcegen megűli sárga paripáját. (Arany János) Az agg vadász megsajnálta a kis sárga szárnyast. (Babits Mihály) || b. Világos (vörös)barna <lábbeli>. Sárga cipő, csizma, papucs.
2. A halvány sárga színre emlékeztetően sápadt, vértelen <test, arcszín>. Sárga az arca; sárga a bőre. Szóláshasonlat(ok): sárga, mint a → viasz. Sárga voltam és sovány és mindig rosszkedvű. (Móricz Zsigmond) Szelíd mesterember, csúnya sárga felesége van s rendkívül sok gyereke. (Gelléri Andor Endre) || a. Sárga faj: <a tudománytalan, reakciós fajelmélet szóhasználatában:> a kínaiak, japánok, koreaiak, mongolok és egyes hátsó-indiai népek. || b. (politika, régies) Sárga veszedelem: a valóban meglevő társadalmi problémák elkendőzése végett hangoztatott állítólagos veszély, amely Európát v. a fehér embereket az ázsiai népek részéről fenyegetheti.
3. (átvitt értelemben) Sárga irigység: nagyfokú i. A sárga irigység eszi. Elfogja a sárga irigység.
4. (átvitt értelemben, politika) <A munkásmozgalomban> a kizsákmányolás és a nagytőke szolgálatában álló, munkásáruló. Sárga sajtó, szakszervezet.
II. főnév sárgát, sárgája
1. Sárga szín. Sárgába hajlik. Nem szereti a sárgát. || a. Sárga festék. A zöldet sárgával keverte. Szép kis tanya, jó karban a ház, tisztára meszelve, sárgával elhúzva az alja. (Móra Ferenc)
2. Sárga (I. 1a) ló. Gyi te sárga! A kis szekér, két izmos sallangos sárgával a konyhaajtó előtt állt meg. (Eötvös József) Lőrinc befogatta a négy sárgát. (Justh Zsigmond)
3. (főleg többes számban) <A tudománytalan, reakciós fajelmélet szóhasználatában:> a sárga (I. 2a) fajhoz tartozó személy. A sárgák: ilyen személyek, népek.
4. (átvitt értelemben, politika, bizalmas) A munkásmozgalom árulója (I. 4). A sárgák elárulták a munkásságot, a sztájkolókat.
Szólás(ok): ld. lé.
Szóösszetétel(ek): 1. sárgafoltos; sárgakór; sárgalátás; sárgapihés; sárgarózsás; sárgaruhás; sárgasávos; 2. aranysárga; citromsárga; fekete-sárga; kénsárga; narancsasárga; szalmasárga; viaszsárga.
