suttog
suttog ige -tam -ott, -jon (hangutánzó)
1. tárgyatlan Lehalkított, fojtott v. berekedt hangon beszél, úgy, hogy a hangok zöngéje nem v. alig hallatszik. A beteg szobájában csak suttogtak a látogatók. Megfázott, nem bír beszélni, csak suttog. A beteg asszony suttogva szólt … (Kemény Zsigmond)
2. tárgyatlan (rendsz. többes számban) Vkihez közel hajolva, ilyen hangon beszél(get), főleg bizalmas, titkos dologról. Vkinek a fülébe suttog. Ott suttognak a sarokban. Mit suttogtok ott? Ha két-három ember egymással találkozott, megállt, s titkolódzva suttogott. (Táncsics Mihály) A leány az anyja karjába csimpaszkodott, és így suttogott fülébe. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas Suttogva mond, ejt ki, susog vmit. Pszt! … suttogta. Szerelmes szavakat suttogott. Ajka egy nevet suttogott. Bátorság, kedves Marim – suttogta Noszty biztatón. (Mikszáth Kálmán) Gyere ki a folyosóra – suttogja a leány. (Gárdonyi Géza) Lassan éledt s … Búsan suttogta: „Most már Kunigundát | Fogják szeretni …” (Tóth Árpád)
3. tárgyas (főleg többes számban) <Hírt, pletykát, titkos értesülést> bizalmas körben terjeszt, titokban közül, híresztel. Széltében-hosszában suttogják. Azt suttogják róla, hogy sikkasztott. Sokan egy nevet suttogtak, egy szép fiatal leány nevét. (Tolnai Lajos) || a. tárgyatlan (főleg többes számban) Vmiről suttognak: vmely hírről, pletykáról, bizalmas értesülésről ilyen módon beszélnek, beszélgetnek. Mindenfelé arról suttognak, hogy … [Hallottad?] – Igen, suttognak róla.
4. tárgyatlan (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Szél v. gyenge szellőtől mozgatott növény, lomb> susog (5). Sírja felett enyeleg suttogva az alkonyi szellő. (Kisfaludy Károly) A fák levelei ábrándosan suttogtak. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: elsuttog; odasuttog.
suttogott.
