surrog
surrog tárgyatlan ige -ott, -jon (csak 3. személyben) (népies, hangutánzó)
Ütemesen meg-meglendülő, zúgó v. berregő forgás hangját hallatja. A fonógép surrog. A távolban egy vízimalom surrog. Emberpusztító gépek minden oldalról surrognak, … berregnek. (Jókai Mór) Megberzenkedik … a kis kakas és surrogva röppen fel. (Bársony István)
surrogás; surrogó.
