súrlódik
súrlódik [ú v. u] tárgyatlan ige -ott, -jék (-jon), (ritka) súrolódik
1. (csak 3. személyben) (fizika) <Nyomás alatt érintkező két felület> az ellenállást legyőzve, egymáshoz képest elmozdul v. mozog. || a. <Tárgy> forgás, esés, csúszás, haladás közben úgy ér hozzá vmihez, hogy – rendsz. jellegzetes hang kíséretében – súrolja (3), horzsolja. Súrlódik vmi vmihez. A kerék a kocsi oldalához súrlódik. A fiók súrlódik az asztalban. A kréta súrlódik a fekete táblán. Paripája az ösvény sziklafalához súrlódva csúszott alá. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Rózsafa-vonóként nagy zöngésű húrhoz Súrlódjék ez írás Móricz Zsigmond úrhoz. (Ady Endre)
2. (átvitt értelemben, kissé választékos) (csak többes számban) <Személyek együtt élve, a különböző felfogások, szokások, nézeteltérések következtében> kisebb mértékben minduntalan szembekerülnek egymással; zsörtölődnek, veszekednek. Örökösen súrlódnak. Mindkettőnk természete olyan, hogy inkább súrlódunk, mint a nyugalomban megrozsdásodjunk. (Vas Gereben)
Igekötős igék: hozzásúrlódik; lesúrlódik; odasúrlódik; összesúrlódik.
súrlódó.
