sürgős
sürgős melléknév -en, -ebb [e, e]
Olyan, amit hamar, gyorsan meg kell csinálni, el kell végezni, végre kell hajtani, aminek elhalasztásából kár származhatik. Sürgős akta, beavatkozás, elintézés, intézkedés, operáció, segítség, teendők, ügy, válasz. Számos sürgős kérdés vár megoldásra. Sürgősen hajtsák végre a rendelkezést. Sürgősen orvosolják a panaszokat. Intézkedj sürgősen! Az esküvő után tüstént el kell utaznom sürgős ügyben. (Csiky Gergely) Bubenyik … nem várta be ezt a fejtegetést, neki sürgős dolga van …; ajánlotta magát, és hazament. (Mikszáth Kálmán) Az ember a másvilágon ellustul. Sürgős dolog nincsen, az ember mindenre ráér, – telik az örökkévalóságból. (Karinthy Frigyes) || a. (postaügy) Minden más hasonlót megelőző; expressz. Sürgős beszélgetés, levél, távirat.
