süpped
süpped [e] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jen [e, ë,ë]
1. <Laza, puha, rugalmas anyag, talaj felülről ránehezedő súly, nyomás hatására> puhán enged, lefelé nyomódik. Süpped az ingoványos talaj, a homok. Süpped a fölmelegedett aszfalt. Süpped a szőnyeg a lába alatt. Süpped a föld, ha súlyosat hágunk. (Ady Endre) || a. <Föld talaj v. rajta levő tárgy saját súlya v. a földkéreg mozgása következtében> lassan mélyebb helyzetet foglal el; süllyed. Süpped a part; süpped az épület. Sirotok süpped lassu feledéstül… (Juhász Gyula)
2. (-t ragos mértékhatározóval is) Vki, vmi ilyen anyagba puhán mélyed, merül, besüllyed. Süpped a láb a sárban, az ingoványban, a homokban. Bokáig süppedtünk az iszapba. A kocsi kerékagyig süppedt a fölázott földbe. A pamlag, a karosszék mélyébe süpped. Félmétert süppedt a hóba. A hó szőnyegébe puhán süpped a láb, mintha dunyhán menne. (Babits Mihály)
3. (átvitt értelemben, ritka) Magába süpped: vki tehetetlenül, leverten magába zárkózik, merül. || a. (átvitt értelemben, ritka) Vhova süpped: vmely csúf, erkölcstelen dologba belemerül. Egyre mélyebbre süppedtek az árulás mocsarába.
4. (ritka, irodalmi nyelvben) <Szem> beesett állapotban van. [Szemei] aprók voltak, és mélyen süppedtek gödreikbe. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: besüpped; belesüpped; elsüpped; lesüpped; megsüpped.
süppedt.
